Nesztek, egy kis ribizlis játék: 24 órás játék Nagygomboson avagy 4 airballos egy UAZban.

Szombaton és vasárnap elmentem életem első 24 órás játékára, Nagygombosra, eddig a leghosszabb megállás nélküli játék amin volt lehetőségem játszani, az a partraszállás játékok voltak, de a harcos rész ott sem tartott tovább 20 percnél.
Kb. 2002-ben hallotam először, hogy valaki fontolóra vette egy két napos paintball scenario megszervezését, hát ez azóta sem jött össze senkinek, viszont a ribizlilövők, már a három napos játékok szervezésénél járnak.
Ezért gondoltam, hogy ha már néhányan (ha egyáltalán valaki) évek óta hiába várják az alkalmat, kis kárpótlásként, valamint nem mellesleg az orruk alá dörgölés puszta élvezetének kedvéért, leírom tapasztalataimat.

Először nézzük a játék történetét:
“Augusztus 8-án éjjel grúz csapatok támadtak az oroszbarát szakadár Dél-Oszétiára. A déloszét lázadók mellett hamar beavatkoztak az orosz csapatok, Grúzia másnapra már Oroszországgal találta szemben magát.
Augusztus 9-én az orosz – oszét csapatok ellentámadást indítanak az oszét nagyvárost elfoglaló grúz csapatok ellen.”

Őszintén szólva nagyon szkeptikus hangulatban indultam el, volt már alkalmam sötétben játszani, úgyhogy teljesen értelmetlennek találtam. Azon gondolkoztam, hogy mit fogunk csinálni, alkonyattól pirkadatig, ha semmit sem látunk, aztán eszembe jutott, hogy pár napja volt telihold és ez egy kis bíztatással töltött el, valamint nem fért a fejembe, hogy ha ez olyan vacak akkor miért nevez rá 80 játékos.
Ja majd el felejtem ez egy dressz kódos játék volt, semmi karszallag, egyik oldal, orosz, angol, olive ruhák, másik oldal woodland, digit, stb. még fényes nappal sem egyszerű megkülönböztetni, hát még rossz látási viszonyok között.
Pala véleménye szerint, ha nem érezzük jól magunkat akkor beűlünk a kocsiba és hazamegyünk. Ja tényleg, ilyen egyszerű az élet.
Kemények vagyunk, semilyen fektetési anyagot nem vittünk, (úgy is szar lessz és hazajövünk) helyette, teszkósredbul, szöllőcukor, sok víz és bőséges ennivaló, végül is játszani megyünk nem aludni.

Kb. délután 2-3 körül értünk a helyszínre, Máté már ott volt egy UAZ-al. Nemsokára Balu is megérkezett, bőven volt időnk összecuccolni, az eligazítás 16:00-ra volt kiírva, de kicsit még késett is.
Kaptunk térképeket, kiosztották a feladatokat és délután 5 előtt valamivel elindult a játék. Mi az Orosz oldalra regeltünk.
Négyen ültönk az UAZ-ban, Máté vezetett, Balu volt a “géppuskás” Pala és én a személyzet tehát ha valamiért ki kellett szálni akkor csak ketten mentünk.
A járművekre (oroszoknál az uaz, grúzoknál egy terepjáró) külön szabályok vonatkoztak, járműből csak a “géppuskás” lőhet, -a puska típusa itt nem számított- a járművet nem használhatjuk fedezéknek, a járművet csak gránátvetővel lehet kilőni.
A gránátvetők teljesen gyári cuccok, a gránát makettben 120 db BB és sűrített gáz van, (újratölthető) kb. úgy működik mint egy nagy sörétes puska cső nélkül.
A pályán több visszaálló pont volt, két-két zászlóval, az a csapat használhatta visszaállónak amelyiknek a zászlója fent volt. A játék első részében mi ezekre a nyílt terepen lévő zászlókra koncentráltunk, az épületek közé esélytelennek tartottuk a bejutást, mert majdnem az összes gránátvető a grúzoknál volt.
A visszaállási idő 15 perc volt, de ha odamentünk egy grúz visszaállóponthoz és felhúztuk az orosz zászlót akkor a grúz játékosoknak el kellett menniük egy másik viszaállóra és kezdhették előről a 15 percet. Nem voltunk valami népszerűek a grúzok között.
Ez így ment alkonyatig, néha azért kiszáltunk egy kicsit atackolni, a mellett, hogy azért rendszeresen kellett az UAZ útját előre biztosítani, de azért főleg a csapat érdekeit néztük.

Fotó: Sten

Naplemente előtt mind két csapat kialakította a főhadiszállását -mint kiderült a pálya két átellenes sarkában-, a grúzok egy épület emeletén, az oroszok az erdős részen egy dombon.
Kiosztották a világító rudakat amiket a kilőtt játékosok jelzésére használtunk, -közben a játék nem áll le- és elindultunk újra a zászlók huzogatására.
Mire besötétedett Máté újra szerelte a puskáját, mini reflektorral és éjjel látós távcsővel az AK47 egy neutron ágyúra kezdett hasonlítani, a súlya meg egy bobcathez.
Eleinte furcsáltam a minireflektort, hogy miért nem elég egy szúrófényű fegyverlámpa, de hamar beigazolta magát.
Szerencsére nagyjából tiszta volt az ég, feljött a telihold és pár csillag. Száraz fű visszaverte a holfény egy részét és a beton utakat is kivállóan lehetett látni. Kellemesen csalódtam a látási viszonyokban.
Az UAZ-tmár csak kiszállásra használtuk, az első éjszakai gyalogos bevetésünket a laktanya déli határára terveztük, kb. 10 perc osonás után észrevettünk egy grúz rajt amint közvetlenül a laktanya világos szürke betonkerítése mellett lopózik. Kis tulzással olyan volt a holdfényben mint amikor valaki elmegy a mozivászon előtt.
Párban mozogtunk, elől Máté az éjjellátóval utánna én rádióval, lemaradva Pala rádióval és Balu viszkető ujjal.
Na itt sikerült megtapasztalnunk a minireflektor hatását, kb. mint az éjszakai kenguruvadászat a filmekben, pár percig tartott az egész, rádión irányítottuk egymást, hárman rámentek a rajra, én megkerültem őket és a kerítés tövében szorítottam a többiek felé.
A dolog pikantériája, hogy a közelben megjelent a grúz terepjáró és néhányszor hasra kellett vágni magunkat a fényszórója előtt. Valamiért nem kértek segítséget a terepjárótól így hamar elvéreztek.
Találat nélkül megoldottuk a dolgot. Döbbenten eszméltünk rá, hogy ez egy kurva jó játék.
Éjjel 2 felé azt a parancsot kaptuk, hogy hagyjuk elrabolni az UAZ-t egy megadott helyen. Na mindegy, ott hagytuk Mátéval együtt, nagy nehezen el is rabolták. Elindultunk, hát hárman kiszabadítani, nagyjából ráhibáztunk a környékre mivel csak öt(!) emeletes épület van logikusan mi is oda vittük volna.
Simán láttuk beálni az egyik épület elé a két kocsit, hallottuk ahogy bemennek az épületbe, nyilván nem maradtak a földszinten. Futólag átnéztük a szomszédos, 2szint + pince házikót és megalkottuk a támadási tervet -mint kiderült a grúz főhadiszállás ellen- Balu felmászik az UAZra mint géppuskás (így csak gránátvetővel lőhetik ki), utánna Palával ketten lezúzzuk a földszintet. Pikk-pakk, csitt-csatt, bent voltunk, 2-3 őr volt csak lent, gyorsan erősítést kértünk az orosz bázisról, volt is egy raj a közelben, vázoltuk nekik a biztonságos utvonalat, majd pár perc múlva hátba is lőttek a lépcsőházban.
Szerencsére hamar kiderült a baráti tűz, Pala megmedikelt, aztán az újjonnan érkezett rajjal próbálkoztunk továb a kukk sötét lépcsőházban.
Bénáztunk a kézi éjjellátóval, villogtak a fegyverlámpák, röpködtek a világító BB-k, hullott a nép, főleg az emeleten, aztán meglátogatott minket egy hazahívott grúz raj az ablakokon keresztül.
Történt az eset, hogy egyszer csak valaki belép a folyosóról a lépcsőházba fegyvertelenül, a szemem sarkából még láttam is ahogy nyugodtan odasétál hozzám megfogja a vállamat és megkérdezi:
-Te orosz vagy?
-Persze.
-Akkor vedd úgy hogy meg vagy késelve.
Lassan kényelmesen benyúl a mellénye alá és elővesz egy pisztolyt… majd váratlanul azt mondja: Öőh… Mert Balu melbe lőtte. Mint kiderült, végig rajta tartotta a puskája csövét, de a sötétben nem tudta eldönteni, hogy kihez tartozik.
Nem sokkal utánna elvérzett a három fős rajunk, és mehettünk vissza a bázisra. Útközben mesélte Balu, hogy egy komplett rajt kiejtett az UAZ tetején.
Kaja, pisi, cigi, megjön Máté, feladta a raboskodást inkább nem kell az UAZ, csak játszunk.
Szépen nyugisan elindultunk gyalog az épületek felé épp az elsőt stírölgetjük már az egyik ablaka alatt, amikor pala szól hátulról hogy a mellettönk levő kis mező tulsó szélén valaki mozog.
Kb. hajnal 4 lehetett, az orosz csapatból csak a HQ őrsége volt ébren és a pályán csak grúzok voltak négyünkön kívül.
Szépen lapítottunk amíg közelebb értek (kb 30-40m) Máté tüzelt elősször mivel ő látott a többiek csak a tűz viszonzása utána hang irányába céloztak. A terep sziluettjén kívül nem sokat láttunk, aztán feltünt az első találatjelző világító rúd.
Lassan elkezdtem kúszni a magas fűben a grúzok oldalába néha még lőttem is de csak akkor amikor ők is tüzeltek, hogy legalább ne halják tisztán a lövési irányt.
Végül sikerült teljesen a hátuk mögé kerülnöm, ha nincs rádióm tutira kilőnek a társaim. Sikerült találat nélkül kilőni egy 6-8 fős rajt. Volt benne adrenalin rendesen.
Miután összeszedtük magunkat, őrjáratra indultunk egyenesen a grúz bázis irányába, kb. 100 méterre a céltól észrevettünk egy kiálló grúz rajt akik a mi bázisunk támadásánál estek ki és a világító rúdjaikat lóbálva felénk tartanak. Gyorsan beszaladtunk az útról a fák közé, nehogy lebuktassanak minket.
Megvártuk amíg eltávolodnak tőllünk és vissza mentünk az útra, mire felvillant a grúz bázis előtt álló terepjáró fényszórója, na ennyit erről lebuktunk -mint utólag kiderült a grúzok sofőrje alvás közben néha felébred és ilyenkor rutinból rányom kettőt a pittyegőjére, tehát simán csak véletlen volt, senki sem tudott róllunk.
Újra gondoltuk az útvonal tervünket és kb. három épületet megkerülve a tulsó irányból kezdtünk közeledni a grúz HQ felé, már pirkadt mikor épp az út szélén lopakodtunk amikor a “sarkon” befordult elénk egy három fős járőr. Mentek mint a vakok, trappolva, unottan, látszott hogy fáradtak és nagyon biztonságban érzik magukat.
Hosszú sorozat négy puskából, egy találat. Nahát milyen kis ügyetlenek vagyunk, kettő elszaladt, hangos “RIADÓ!” felkiáltással, így az ellenséges HQ-tól max 30 méterre ez kimondottan jó érzés volt, két percen belül indult a terepjárójuk, szerencsére túlment rajtunk, Kb. két raj kiugrált az ablalkokon és elkezdett támadni minket.
Párat magam elé küldtem, de őszintén szólva nem volt esélyünk, legalább meg volt az ébresztőjük.
Konkrétan arra értünk vissza a bázisra, hogy támadják, de túl fáradtak voltunk ahoz, hogy ez lelkileg megérintsen.
Kb. 6-7 óra felé volt egy rövid eligazítás arról, hogy már csak kb 50 játékos maradt összesen, így csak az épületek között megy a csata szükített pályán, reggel még nyomtunk egy épület támadást, de igen hamar elhullottunk, aztán simán kipukkadtam a fáradtságtól, de a játékis elkezdett kissé céltalan lenni, úgyhgy felvetettem a hazaindulás gondolatát.

Igen elismerem, puding vagyok, nem bírtam ki 24 órát, de a végén már nem volt cél ami hajtson, és kb. 15 óra tömény akció sokat kivesz az emberből.

A következő játék már direkt teliholdra lett szervezve, ott a helyem, de most már legalább tudom, hogy muszály pihenni közben.

Ja még valami:
Simán kimentem egy szaros lámpa nélkül, egy füstplexis JT Spectra-ban, még jó, hogy van rajta ventillátor.