Eszéki Scenario – Beszámoló az eseményről + Képgaléria!

Mivel, bármennyire is szerettem volna, de nem sikerült csatlakoznom a SWAT Paintball Egyesület tagjaihoz, akik 08.23-án Horvátországban, Eszéken jártak egy Paintball Scenarion, így a srácokat kértem meg, hogy írjanak egy beszámolót az eseményről. Ennek, külön örömömre, Csabi barátom tett eleget, amit ezúton is nagyon köszönök neki. A Swat-nak pedig a meghívást, amit egyszer talán beváltok egy ülőhelyre az Eszék felé menő kisbuszon! Ennyit rólam, most jöjjön a lényeg:

Megpróbálom leírni saját szavaimmal kis utazásunk emlékeit. Szombat délután indultunk úgy 3/4 4 körül Pápáról, a kocsi fedélzetén Elnök Úr (Mongoose Attila),Alelnök Úr (Predator Laci), Macsó, Márk (mindenki Márkja),és végül jó magam foglaltak helyet. Utazásunk alatt rengeteg történetet osztottunk meg egymással, különböző országokat ismerhettünk meg kicsit másképpen, mint ahogy azt az utazási irodák mutatják be leendő ügyfeleiknek. A legelső megállónk egy Két Jolán nevezetű vendéglátó ipari egységnél történt, ahol is feltölthettük Macsó kávé szükségleteit. A hely egyébként arról vált nevezetessé számomra, hogy meghallottam az ott jelenlévő etnikum emelt szintű beszélgetését, melyben a fiatalabb azt kérdezte az öregebbtől, hogy ő hogyan élte át első hasba szúrását. Ezek után úgy találtam jobbnak ha senkinek sem mutatom a hátam, és a kerthelyiségben foglaltunk helyet a többiekkel. Utunkat tovább folytattuk Pécs irányába, mert sátrainkat a Pécsi Otis Paintball Klub területén állítottuk fel, hogy itt kipihenjük az út fáradalmait és másnap innen folytassuk utunkat Eszékre. Ezúton is szeretném megköszönni a Pécsi fiúk vendégszeretetét mindannyiunk nevében. Mondanom sem kell a pihenés nem sikerült, egymás szórakoztatásával telt az idő és mikor már elaludtunk volna akkor az égiek küldtek ránk egy kis áldást egy jókora vihar személyében.

Reggel 5 órakor kezdtük el a sátorbontást és indultunk a Horvát- Magyar határ felé, az utazás során a kocsiban fogyasztottuk el a reggelinket. A Magyar oldalon semmi érdemleges nem történt, a másik oldalon viszont a vámosnak köszönhetően vissza kellett fordulnunk a Magyar oldalra. Ugyanis az történt, hogy nem volt semmilyen írásos papír a fegyvereinkről és ő csak akkor hajlandó beengedni Horvátországba, ha viszünk neki egy a Magyar vámosok által lepecsételt okiratot. Ezt mi úgy oldottuk meg, hogy egy A4-es papírra felírtuk a neveinket és mellé a fegyvereink típusát, számát, majd ezt hitelesítette nekünk a vámos egy pecséttel és aláírásával. Ezen dokumentummal visszaautóztunk a horvát vámoshoz, aki nem tetszésének hangot adva közölte velünk, hogy csak egy feltétellel enged minket Horvát területre, ha még az ő munkaideje lejárta előtt visszaérünk oda ami az nap este 7 órát jelentett. A kis kellemetlenség után egyenes út vezetett Eszékre, közben kaptunk egy SMS-t a Tactical Ops tagjaitól benne a pontos koordinátákról a GPS-hez, a leendő „harcmezőről”. Megérkeztükkor még csak két autó tartózkodott a helyszínen, meglepetésemre az egyik autó rendszám táblájáról a Boszniai Bajna Luka város neve volt leolvasható. Szívélyesen köszöntöttek minket, és azonnal szóba elegyedtünk, a beszélgetés angolul és hála a gyerekkoromból rám ragadt szerb–horvát szavaknak és mondatoknak köszönhetően folytatódott. Kiderült, hogy ők a Boszniai Szerb közösség tagjai, és a mi Szabadkai barátaink meghívására jöttek el. A helyről szeretném elmondani, hogy a háborút megelőzően a helyi Természet Tudományi egyetemnek adott helyet,de a háború idején a Horvát egységek innen védték a várost és ezért a Szerb hadsereg rendszeresen ágyúzta és bombázta.

A területet, a hatóságok statikailag nem találták megfelelőnek ahhoz, hogy felújítsák, ezért így hagyták és ingyen a rendelkezésére bocsátották az itt működő Paintball és Airsoft kluboknak. Az események felgyorsultak 8 és 9 óra között sorra gurultak be az autók a helyi és a szomszédos horvát települések rendszámaival. Már 3/4 9 körül járhatott mikor megérkezett a Tactical Ops kocsi „karavánja” a mi Vajdasági Magyarjainkkal és Szerb tagjaikkal. Egy kisebb „örömünnep” kezdődött mikor üdvözöltek minket a viszontlátás miatt, köszönhető Attilának, Lajosnak, Zoránnak és a többi Tactical Ops-osnak. A legvégén érkezett meg a videóiról is elhíresült Borg és csapata. Ők a helyi Horvát elitnek számítanak, köszönhető a fegyverébe szerelt kamerának és az állandó amerikai meghívásainak. A „scenárió” már, ha lehet így nevezni, mert szervezettségileg és a lebonyolításilag is inkább egy baráti Paintballnak felelt meg. De ez nem jelenti azt, hogy nem élveztük volna sőt a hely adottságainak és történelmének, na meg a résztvevő feleknek köszönhetően, egy kicsit úgy érezhettük magunkat mintha 17- 18 évet visszamentünk volna az időben. A „szervezésről” még csak annyit, hogy a belépési díj 3 Euró volt, de ezt is csak azért kérték, mert a palackok (CO2+Levegő) töltését finanszírozták belőle. Na de vissza a játékhoz, miután mindenki elrendezte felszereléseit egy az épületen belüli volt tanteremben történt az eligazítás és a társaság két csapatra osztása. Mi a nyelvi nehézségeket kiküszöbölendő a Vajdasági fiúk mellé kerültünk+ hozzánk csatlakozott Borg és még egy idősebb Horvát harcos az ő bérfegyvereseivel. A másik csapatot a Boszniai Szerb barátaink és a helyi Paintball klubok alkották, ők kapták egyébként a fehér enyhén foszforeszkálós karszallagokat. Miután megtörtént az eligazítás még összeálltunk egy össznépi fotózásra ezzel is megörökítve ezt a nem mindennapi társaságot. Az első játékok egy 3 szintes épületben történtek a jól megszokott épületharc szabályai szerint (két oldalon egymással szemben felállva egy adott jelre egyszerre indulva) a játékot a hely nagysága miatt 30 percre korlátozták, de csak az első oda-vissza játszáskor, utána az utolsó emberig változatot. A játékok közötti szünetben volt lehetőségünk kicsit ismerkedni a helyi játékosok fegyvereivel, felszereléseivel, mennyire sok színű volt a felhozatal az abból is szembetűnt, hogy a jól megszokott military (98 custom,A-5,X-7,BT-Elite) fegyverek mellett láthattunk és ki is próbálhattunk Dye Dm 9-es normál és széria limitált Ironman változatot. De nekem tetszett személy szerint Borg fegyvere a kamerával és volt lehetőségem megnézni egy-két jelenetet a csatározásainkból. A mi kis csapatunk szereplése is jól sikerült, kiállásunk is csak a második kör visszavágójánál történt, nekem köszönhetően.:-( Az addigi megszokott haladást megváltoztatva én törtem előre az épületen kívülről társaim fedező tüze mellett, de hibáztam, és nem tudtam megfelelő fedezéket találni így a tetőn elhelyezkedő orvlövészeknek tökéletes célpontot nyújtottam. A jó oldalát nézve utána társaimnak könnyebb volt kiszedni őket, s ha így nézzük egy ember veszteségért kaptunk hármat akkor ez nem is rossz arány. Kis szünet után újabb eligazítás következett ezt már Borg tartotta, ezen az eligazításon ismertetett egy új játékot aminek az általunk már megismert épület háta mögötti terület adott helyet. Egy kész árok rendszer volt kialakítva végig az épület hosszával megegyezően, a mi csapatunkat érte a megtiszteltetés, hogy először védje az árkot. A szabályokhoz hozzá tartozott, hogy a védők csak akkor hagyhatják el az árkot támadólag, ha már létszámbeli előnyre tettek szert, a másik fél győzelme pedig érthetődön akkor következik be, ha kilőtték a védők utolsó emberét is vagy egy adott stratégiai célpontot megkaparintanak. Ebben a játékban is a többiek elég jól helyt álltak, nekem először a palackommal gyűlt meg a bajom, de elnök úrnak köszönhetően hamar orvosoltuk, de miután a jobb oldalunk bedőlt (köszönhetően annak hogy ott a bérfegyveresek helyezkedtek többnyire) kaptam oldalról egy találatot. A szokásos sétámat most nem a parkolóba tettem, hanem egy 6 szintes épület tetejére és onnan követtem tovább az eseményeket pár kilőtt ember társaságában. Jó volt nézni a mieink hősies ellenállását, de jobb lett volna abban részt venni. A játék végét az jelentette, hogy a mi csapatunk került létszám fölénybe és a támadók harci kedve is jócskán visszaesett, így csapatunk győzelemmel zárta a játékot. A parkolóba kifele jövet a bajtársaink is elismerve mondták, hogy becsületes kis harc volt ez, és méltán elismerően emlegették csapattársaim helytállását. Újabb rövid pihenő ami csak a lőszer és palack feltöltésből állt, rögtön utána jött a játék vissza játszása, ehhez sajnos a Magyar csapatból már csak nekem volt energiám(köszönhetően az előző körben kiesésemnek és persze az általam elfogyasztott „kis vörös bikáknak”) a többieken ekkor jött ki igazán az előző esti nem alvás.

Így bekerültem a Tactical Ops ürüjébe Zorán, Boján és Attila mellé, kis taktikai eligazítást tartott Borg azt szerette volna, ha 8-10 fős csapat jobbról megkerülve az épületet 10 perces késéssel támadná meg a védőket, míg ők balról és szemből támadnának. Így hátha a védők át csoportosítanák egységeiket és nekünk könnyebb lenne felőrölni őket a jobb szárnyon. Minden rendben is lett volna, ha egy idősebb horvát mit sem törődve a megbeszéltekkel el nem kezd lövöldözni a jobb oldalról, többünk is hangot adva nem tetszésének nemzetközi jelzéseket mutogatva feléje közölte vele, hogy köszönjük. Attilával azért sikerült olyan helyet találni ahonnan kihasználhattuk az ő apex és az én flatline csövemnek az előnyét és sorra szedhettük ki a védőket, örömömnek a 9 voltos elem szabott határokat(lemerült a szemét) így következett az általam már jól ismert séta. Ezután a parkolóban csatlakoztam csapatom többi tagjához, ahol már Macsó félmeztelenre vetkőzve éppen a zuhanyt készítette elő magának. Kis emlék beszámolót tartottam az utolsó csata élményeiből és kisvártatva megérkeztek a többiek is ugyanis a csata befejeződött. Ekkor már látszott mindenkin a fáradság, végül is kaja nélkül reggel 9-től délután 1/2 4-.ig bírtuk, jó volt nézni a sok mosolygós arcot és akik elindultak haza egytől egyig körbe mentek és elköszöntek a többiektől megköszönve nekik a játékot. Nekünk külön megköszönték, hogy elutaztunk idáig és remélik máskor is jövünk és ők is próbálnak eljönni Pápára szeptember 12-én. Akik biztosan ott lesznek az egy 8 fős Tactical Ops brigád és úgy tudom már a vízumuk is rendeződött. Hosszas búcsúzkodás után elköszöntünk régi és új barátainktól, majd elindultunk a határhoz. Itt a jól ismert horvát vámos fogadott minket enyhén gúnyos mosollyal kérdezte meg tőlünk,„na és győztetek?” de nagyon meglepődött mikor közöltük vele, hogy a résztvevők között Horvátok, Szerbek és Magyarok közösen alkottak csapatot és így játszottak. Az arcára volt írva ő még a múltban él!!!a Magyar határnál a vámos és a rendőr is csak arra kért minket, hogy legalább egy fegyvert mutassunk meg nekik, ennek eleget téve folytathattuk utunkat haza felé. Az út hazáig jó hangulatban telt köszönhetően a Kárpátia együttes válogatás albumának és az autó társaságának két részre szakadásának. Ez abban mutatkozott meg, hogy a hátul utazó Macsó, Márk és jó magam állandó gáztámadásainkkal bombáztuk Elnök Urat és a vezető ülést elfoglaló Alelnök Urat akik nem tetszésüknek sokszor hangot is adtak!!! Úgy este 1/4 10 körül érkeztünk meg Pápára és elmondhatjuk egy jól sikerült utat tudhatunk a hátunk mögött, remélem legközelebb sikerül egy nagyobb létszámú csapatot összehozni, szervezni. Köszönet mindenkinek aki részt vett az Eszéki „scenárion” Hvala Lepo és Hvala Ljépo!!!Remélem hamarosan találkozunk Pápán(Szeptember 12-én).Addig is üdvözletem küldöm a Paintball Társadalom minden tagjának határon innen és határon túlra!!!

Csabi
(SWAT Paintball Egyesület, Pápa)

Közben kaptam néhány képet Mongoose Elnök Úrtól, amit megosztok az olvasókkal. Ime:

[nggallery id=7]