Festéklövész.info

Hol is kezdjem… hol is kezdhetném! Még, így két nap elteltével is képek kavarognak a fejemben és összerándul a gyomrom. Imádok paintballozni, de ilyen élményben még sohasem volt részem! Most először tekintettem meg egy Airball versenyt élőben a helyszínen. Minden köntörfalazás nélkül kijelenthetem, hogy meghatározó élmény, mondhatni fordulópont volt ez a két nap a paintballos-életemben.
A kiváló hangulat, a nagyszerű „csaták”, a magyar csapatokért való szurkolás, a nemzetközi mezőny, és egy teljesen új világ megismerése, a sok évi bozótharc után, olyan elemi erővel ragadott magával, hogy most már tudom. Nem távozhatok úgy ebből a világból, hogy legalább egyszer meg ne ismerjem a hálón belül, torkomban dobogó szívvel, megfeszült idegekkel várakozást a startjelre! Aki még nem volt ilyen rendezvényen és szereti a paintballt, annak pedig kötelező ellátogatni egyre. Garantálom, hogy az élmény ugyanúgy magával fogja ragadni, mint engem…

De ne rólam szóljon ez a bejegyzés, hanem a rendezvényről! A Grand Tour-ról! A csapatokról! A Budapest Bullets-ről, az Eastern Block-ról, a Praetorians-ról, a Budapest Blast-ról és az amatőr kategóriában a döntőig jutó Syntax Error-ról! És természetesen az összes többi, nemzetközi csapatról. Előrebocsájtom, aki száraz tényekről, eredményekről, nyertes és vesztes meccsek elemezéséről szeretne olvasni, az itt fejezze be az olvasást. Nem lexikonnak, jegyzőkönyvvezetőnek, statisztikusnak látogattam el a rendezvényre, hanem nézőnek, rajongónak, szurkolónak. Nem kívánom elemezni a meccseket. Ezt tegyék meg a csapatok, az edzők, vagy azok akik ebben örömüket lelik. Szeretnék inkább élményeket, érzéseket átadni azoknak akik elolvassák ezt az irományt.

Kezdeném azzal, hogy a megérkezéskor a parkolásnak nevezett kínlódás, az amúgy sem nyugodt lelkiállapotomat teljesen taccsra tette. Hiába indultam el otthonról hajnalban és szedtem össze útitársaimat – Matúz tesókat és MZ-t – kora reggel, sajnos nem sikerült a rendezvény kezdésére odaérkezni. Ez nem csak a parkolást nehezítette meg, de sajnos három magyar érdekeltségű mérkőzésről is sikerült lemaradnunk. Sem a Bullets, sem a Syintax, sem a Praetorians első mérkőzését nem sikerül megtekintenünk. Kiérkezésünkkor egy Moszkvai és egy Varsói csapat mérkőzött egymással a PRO pályán és a mellette elhelyezkedő másikon szintén két külföldi csapat csatázott. A PRO pálya mellett nézelődtünk, szoktuk a mindannyiunk számára ismeretlen élményt. A bírók „hada” között cikázó, fedezékekbe ugró, kúszó, vetődő „harcosok” látványa, a marketek szinte folyamatos dübörgése olyan elementáris erővel tette rabjává minden érzékszervemet, hogy az első pillanattól kezdve szinte együtt éltem, együtt lüktetett a pulzusom a „csaták” iramával. Olyannyira belemerültem ebbe az élménybe, hogy szinte alig tudtam értelmesen társalogni útitársaimmal és a pályák szélén örömmel üdvözölt régi és új ismerősökkel. Természetesen volt bennem egy bizonyos mértékű feszültség és bizonytalanság az ismeretlen élmény miatt, de ez hála az istennek az idő előrehaladtával folyamatosan oldódott.

Az első magyar érdekeltségű mérkőzés, amit nézhettünk, a Blast vs. BugZ volt, amiről majdnem sikerült lemaradnunk. Személy szerint arra, hogy a Blast következik, csak abból eszméltem rá, hogy Joe zöld JT mezét véltem felfedezni az egyik csapat tagjai között, amit az elhíresült mikulásos képen ismerhettem meg (Mikulás csőkihúzóval „uszítja” Joe-t). Ekkor még nem volt a kezemben, a később még igen hasznosnak bizonyult „menetrend” ami a sorsolást, az egymást követő mérkőzéseket tartalmazta. Sajnos ezt a mérkőzést a Blast elveszítette. Ezek után sorban jöttek a selejtezők, csoport mérkőzések. Itt megmutatkozott amatőrségünk, mivel folyamatosan próbáltunk a z időközben birtokunkba került menetrend szerint ingázni a két pálya között. De ugye az idők nem voltak kőbe vésve, ha egy csata hamarabb véget ért, kis pihenő után már jött is a következő mérkőzés. Az első nap így „tanulónap” volt. Tanultuk a játékot, a karjelzéseket, a bekiabálásokat, szoktuk a ritmust és alapvetően rohangásztunk a két pálya között meccsről-meccsre. Személy szerint nekem az összes csapat tetszett, még azok is akik esetleg gyengébben teljesítettek, vagy amelyiknek a játékosai bakiztak. Igen, ilyen is akadt szép számmal és meglepő mód nem csak az amatőr csapatoknál, hanem a Masters és Pro kategóriában is láttam ilyet. Például volt olyan játékos, aki olyan ügyesen csapódott a fedezék mögött a talajhoz, hogy a tár leesett a markeréről. Először igen furcsán akarta megoldani ezt a problémát, ugyanis egy tube-ból kezdte el beöntögetni a markerbe a lőszert. Pár esetlen kísérlet után, aztán rájött, hogy ez így nem lesz jó, így kinyúlt a fedezék mögül a tárért, amely a tűzvonalban landolt, és sikeresen megkaparintotta azt. Óráknak tűnő másodpercek alatt sikerült megreparálnia felszerelését és folytatnia a játékot. Ez a jelenet például nagyon mulatságos volt. Láttam olyan játékost is, aki a földbe szúrta a marker csövét landoláskor és az első lövések eredménye némi festékkel keveredett rögdarab volt. Aztán olyat, aki olyan szinten belebújt a fedezékbe, ami mögött lapult, hogy szinte egyé vált vele, és félig a fődről is felemelte. Második nap pedig volt szerencsém látni egy igazi karambolt. Egy bunkerezésre felrohanó játékos frontálisan ütközött a fedezék mögül előlépő ellenfelével, minek eredményeképp a földre kerültek mindketten. Szerencsére egyikőjüknek sem lett semmi baja.

Természetesen voltak csodálatos, igazi látványos megmozdulások. Klasszikus bunkerezések, lerohanások, kígyós oldali felkúszások. Ezek a jelenetek mindenkinek felpezsdítették a vérét. Voltak aztán hősies végjátékok, amikor is az utolsó ember sarokba szorítva küzdött, néha három-négy ellenféllel szemben is. Mind a két napon születtek igazi hősök, csapatok hoztak vissza a sírból, vesztesnek hitt mérkőzéseket, emberek álltak fel a padlóról olyan szituációkban, amikor már mindenki azt mondta, hogy innen nem lehet felállni. Igazi, sportszerű sportmérkőzések voltak ezek a javából. Igazi sportesemény hangulatban.

Akadtak furcsa bírói ítéletek, meglepő döntések. Sajnos ezek sokszor a magyar csapatokat is sújtották. És persze lehetne ilyenkor mondani, hogy ez igazságtalan és meccsek mentek el ilyen döntéseken, de nem szeretném, ha azt gondolná bárki is, hogy a bírók hozzá nem értők lettek volna. Levezényeltek a két nap alatt hatvanhat mérkőzést és jó pár egy az egy elleni küzdelmet, de még sem fáradtak el, vagy legalábbis nem mutatták. Irgalmatlan munkát végeztek, amiért kijár nekik a tisztelet.

És ez a tisztelet kijár természetesen minden csapatnak, akár nyert, akár vesztett, továbbjutott, vagy épp kiesett. Mindannyiukon látszott, hogy sok év munkája, fáradhatatlan edzések és küzdelmes csaták szereplői ők. És teszik mindezt nem milliókért, hanem tisztán a sport iránti szeretetből és elkötelezettségből. Ez a lelkesedés, a játék irama és látványvilága olyan szinten átragadt ránk, hogy útitársaim és a két nap alatt a pálya szélére kilátogató ismerőseink közül nem egy fontolgatja azóta is, hogy nem csak a „sima” paintballt, hanem ezt az egyáltalán nem könnyű és mégis csodaszép ágát is ki fogja próbálni. MZ, aki épp az Alba Paintball Egyesület megalapításán fáradozik, kijelentette, hogy a cél az Airball szakosztálynak a helyszínen található pályák közül az, amelyiken az Amatőr csapatok játszanak. Erre két évet szán. Talán merész vállalás, talán nem. Én csak sok sikert kívánhatok hozzá. És titkon remélem, hogy egyszer én is fűbe haraphatok majd egy ilyen rendezvényen!

A második napon kitartásunk meghozta eredményét, hiszen láthattunk magyar győzelmeket, döntőig menetelést, és olyan magyar csapatot is megtapsolhattunk, akik ekkor, ott a pályán kovácsolódtak össze, váltak igazán egy csapattá. Ismételten kiemelném a Syntax Error csapatát, akik hősies küzdelemben, nem könnyű ellenfeleiken kerekedve felül egészen a döntőig meneteltek és szerezték meg a második helyet, az amatőr kategóriában. Innen is küldöm gratulációimat a srácoknak, ehhez a csodálatos eredményhez. Szép volt fiúk!

A döntők után szinte csalódottan kellett az autónkba beszállnunk és távoznunk a helyszínről. Ezt a fergeteget akár minden nap néznénk. Ezt az élményt, akár minden nap átélnénk. A paintball ezen ágát látni így, ilyen körülmények között igazi varázslat volt! Köszönöm a magyar csapatoknak, hogy szurkolhattam nekik és megmutatták, hogy ebben a nem könnyű országban is vannak olyanok, akik átlépve a nehézségeken, képesek arra, hogy megmutassák, mi is tudunk úgy játszani, mint a jobb körülmények között készülő, edző csapatok.

És így a végére, egy kis szolgálati közlemény. Tudom sokan várják a pályán segítőim által készített videókat és fotókat. Mindenkinek a türelmét kérném. Igaz, hogy van több mint 4GB videofelvételünk és egy kazal képünk a rendezvényről, de ezek feldolgozása és prezentálásra alkalmassá tétele sajnos így munka mellet több napot vesz igénybe. De ígérem, ígérjük, hogy a lehető leghamarabb közzétesszük azokat itt az oldalon!

Eredmények:

PRO:

1.SK MOSCOW KIDS (RUSSIA)
2.FRANKFURT SYNDICATE (GERMANY)
3.BULLETS (HUNGARY)
4.RL-ART CHAOS (RUSSIA)

MASTERS

1. Kosmos (Russia)
2. Carpathian Bears (Ukraine)
3. Ukrainian Lions (Ukraine)
4. DTSL (Russia)

AMATEURS

1. Rats (Czech Republic)
2. Syntax Error (Hungary)
3. Aliens (Poland)
4. Salamandra (Poland)

1234►

Frissítve 2009. 09. 10.

Nah, az első videóval megvagyok. Sorra jön majd a többi is!

2009 csodálatos őszén néhány lüke vidéki fickó fellátogatott Budapestre, hogy megtekintse az év legnagyobb hazai Airball versenyét a Grand Tour-t. Íme az első videó, amit publikálásra alkalmasnak találtam. Az Eastern Block csapata játszik, az első napon egy nagyon szépet. A “szakértő” kommentálásért előre is elnézést a csapattól!