Minimal Scenario a Patriots szervezésében – beszámoló
Ebben az évben talán ez volt a leginkább rendhagyó scenario számomra. Így a beszámolóm is talán rendhagyó lesz! Kezdhetném persze, a szokásos száraz rizsával, hogy autózás, megérkezés, ennyien voltunk, stb. stb. De nem teszem! Miért? Mert egyszerűen olyan hangulat volt ezen a rendezvényen, amilyenben idén még nem volt részem. Egyszerűen kis baráti társaságom minden tagjának, élükön a győri fenegyerekkel, Csabival, egyszerűen elmentek otthonról! De ez az infantilis hangulat, úgy gondolom nem csak a mi társaságunkat jellemezte, hanem szinte mindenkit!
Korán megérkeztünk, így sok időnk maradt a készülődésre. Láthattam amint Balázs és Levente életnagyságú másait készítésük közben. Ezek olyan fokú derültséget okoztak már az első percekben, hogy így visszagondolva, már nem is vagyok annyira meglepődve ezen az infantilis hangulaton, ami jellemezte a scenariot.
Míg mi felszereléseinket készítettük elő, a szervezők még az utolsó finomításokat végezték a pályán! A pálya: a legutóbbi Majális Scenario óta ismételten átvariálták, a mostani „küldetéshez” igazították a srácok. A kiszabadítandó túszok, azaz B és L ügynökök életnagyságú másai a pálya két oldalán kialakított védelmi állásokban kaptak helyet, amiknek környezetében frissen felállított fedezékek uralták a terepet. Voltak új földmunkák is, mint a labirintus-lövészárok és egy újabb, földgyaluval megtisztított ösvény. A mostani játékra kijelölt pályarész magában foglalta a klasszikusnak számító kábeldobos pályát, és a szokásos gyülekezési pont és az előbb említett pályarész közötti „dzsindzsást”. Ennyit a pályáról. A körítés szinte a megszokott volt. Bullets trade show és lőszerek minden mennyiségben. A min viszont teljesen ledöbbentem, az a BÜFÉ volt! Isten áldja a kitalálóját, odaszervezőjét! A játékosok is hasznosnak találták, nem csak én, hiszen szorgalmasan fogyasztották a forralt bort, teát, sört ingerencia szerint. Természetesen amiért én külön örülök és köszönöm a büfét, az az ott kapható kávé! Kávémániám már mondhatni közismert, így többször is kihasználtam a büfé nyújtotta lehetőséget.
Az eligazítás kicsit kaotikusnak tűnt számomra, mivel vidám csapattársaim folyamatos ökörködése miatt, alig-alig hallottam Balázskát, aki a missziót ismertette a megjelent 140 harcossal. Joe megpróbálta ugyan, Leventét pótolandó, kiabálással odavonni a játékosok figyelmét, de kevés sikert aratott próbálkozása, ugyanis a hátsó sorokban, pisszegésem ellenére sem hallottam a mondandó felét. Annyi biztos volt, hogy túszt megragad, füstgránátot elműködtet, túszt a kimenekítési pontig szállít…
A sárga csapatba kerültünk, mi Győriek, Pápaiak, Szennaiak, Pécsiek és Fejér megyeiek és a bal oldali bázistól indultunk az első csatába. Próbáltunk valami védjük is a túszt és támadjunk játékot kialakítani alkalmi csapattársainkkal, de olyan kaotikus volt a helyzet, hogy értelmetlenek tűnt minden átfogó stratégia kialakítása. A harc kezdetén a pálya bal szélén meneteltünk előre, és a kábeldobos pályarész végén próbáltunk meg áttörni. Az addigra a palánkkerítés mögötti dombra és bokraiba megérkező pirosak próbáltak megállítani minket. A palánkkerítésnél található egyik nagy kábeldob fedezékéből kihajolgatva kiszedtem két, vagy három ellent, majd a hátam mögé nézve, láttam, hogy Kapóval baj van. Lőszere a fedezék mellett a földön, tár a markere helyett a kezében. Az átkozott ciklon bedarálta a lőszert, de úgy, hogy az egész marker belseje egy merő festék volt. Megindult tehát kifelé, és én ismét a pirosakra összpontosítottam. Azaz csak akartam, mivel alkalmi táram leállt. Így követtem Kapót az autónkhoz, ahol is közösen majd egy órás szervízszünetet voltunk kénytelen tartani, melyet most nem részleteznék. Elég legyen annyi, hogy Kapó problémája valós volt, én meg szimplán balfaszkodtam kicsit. Javítás után visszatértünk a harcba, ami addigra már, meglepő mód a mi bunkerünk körül zajlott. Itt jegyezném meg, hogy a rendezvény alkalmára Kapón és rajtam található fehér kezeslábas, hátán ÁNTSZ felirattal, humoros volt ugyan, de kimondottan hátrányos. Ugyanis visszatértem után szinte azonnal ledaráltak valahonnan és röviddel ezután Kapó is ugyanerre a sorsra jutott. Kimentünk tehát a visszaállítási pontra, de visszatérnünk már nem sikerült, ugyanis jött a hír: Elvitték Leventét!
Szünet következett, majd a másik oldalról is próbálkoztunk. Ekkor más, kötöttük az ebet a karóhoz és öten a bázis védelmére hátramaradtunk, és az első visszaállóktól is megköveteltük ugyanezt, majd a harcba vetettük magunkat. A pálya nekünk jobbra eső része felé mentünk, ahol is a két domb közötti út jelentette a frontvonalat. Próbáltam egy alkalmas pontot találni a domb mögüli kinézésre, amikor is Szőke úr tűnt fel mellettem markerral a kezében, aki eleddig mint játékszervező ténykedett. De most szép sárga karszalag díszelgett rajta, s ennek megfelelően ki is szedett a túlsó dombról egy piros játékost, majd egyet egy hordópár mögé szorított. Ekkor a túlsó dombon kiszedtem én is egy ellent, majd nem sikerült kilőnöm a hordópár mögött lapulást elunó és visszavonuló játékost. Tájékoztatni próbáltam társaimat a megváltozott helyzetről, de ekkor a túlsó dombon lapuló valaki a fejemre koppintott egy lőszert. Séta következett és egy kis méreg. Beláttam ugyanis, hogy hófehérnek ugyan már nem mondható, de eléggé feltűnő kezeslábasom nem tesz optimális tagjává a sárga csapatnak, így megváltam tőle. Visszaérkezésemkor kicsit „pihentem” a bázisnál, majd az egyik bíró felszólítására, hogy alkossak végre valamit, sikeresen elbotlottam egy hantban és majdnem pofára estem. Gondolom, nem erre számított, de azért megindultam az ekkor már a bal oldalon szinte a bázisunkig feljövő pirosak felé, keresztül a bozótoson. Ez hiba volt. Az átkozott bozót olyan sűrű és áthatolhatatlan volt, hogy ha nem csörtető vaddisznóként akartam keresztül haladni rajta, akkor kénytelen voltam nagyon lassan haladni. Főképp, mivel pirosak voltak körülöttem, és az időközben szintén a bokorban felbukkanó csapattársam körül. Ki-ki lődöztem ugyan a bokorból, aminek volt is eredménye. pl. hogy valakik, akik piros karszalagot viseltek, lövéseim után nemtetszésüknek adtak hangot. Így szerencsétlenkedve a bokrosban, mely bebizonyította, hogy nem a barátom, nem igazán jutottam előre. Elunván ezt a lopódzásnak alig nevezhető vánszorgást felálltam és lesz ami lesz alapon egyenesen előre megindultam. Bevallom kiérkezvén a bokrosból azt sem tudtam merre vagyok. Egy kilőtt piros jött velem szemben egy mesterséges ösvényen, s mivel kellőképp összezavarodtam és elfáradtam az indák és tüskés bizbaszokkal küzdve, társául szegődtem és megindultam arra amerre ő tartott. Mire ráeszméltem, hol is vagyok, már battyoghattam is pihenőre, mivel a pirosak ismételten megkaparintották Leventét…
Kocsihoz érkezvén készleteim feltöltésére fordítottam energiát, meg igyekeztem némi videó-felvételt készíteni, mivel Ákos, aki a kamerát kezelte volna, nem tudott eljönni. Épp Törökország felé tartott ekkor. Habár a csapatom, a sárgák kompániája két partit is bukott, a jó hangulat megmaradt, legalábbis a baráti társaságomban. Azért páran elszivárogtak közülünk, ami a következő játék előtt a csapatok újraosztásához vezetett.
Ekkor ismételten bal oldalról támadtunk és egészen jól alakultak a dolgok. A kábeldobos pályáról a pirosak bázisa felé vezető útnál szépen szedegettem ki az ellent, de az odáig való jutás sem mellőzte a kalandokat. Az útra viszont nem jutottunk be szemből, mivel a bozótosban lapuló pirosak jól tartották azt, így a palánkkerítés felé kerültem pár társammal, az egyik áttörésnél sikerült kilőnöm egy magányos pirost és már a kábeldobok felőli dombon is voltam. Eddigre a bal oldalon előre törő társaim felmorzsolták a védőket és már a lövészárkokat takaró domb lábánál álltak. Épp támadásba lendültem volna velük, amikor is egy felelőtlenségemre derült fény: pihenő alatt nem töltöttem levegőt! Kifelé tartva, a pálya közepén tébláboló sárgákat támadásra ösztönöztem, amit úgy látszik sikerült is kivitelezni, mivel mire végeztem készleteim feltöltésével, már meg is nyertük ezt a fordulót! Így kettő egyre szépítve az eredményt.
Pihenőben ismételten szivárogtak el játékosok, de most a piros oldalról, így az újraosztásnak díszes kompániánk egy-két tagja is áldozatául esett. Ismét jobbról támadtunk és viszonylag könnyedén jutottunk el a stratégiai pontnak számító két domb közé. De ezt megelőzően ismét a bázis védelmére maradtunk hátra, mivel a játék vezényszóra mindenki elviharzott az ellen irányába, csak négyen maradtunk őrködni. A második, kábeldobos pálya felőli dombra kapaszkodván aztán, igazi patt helyzet alakult ki az oldalunkon. Hol mi voltunk a dombon, hol a pirosak. Még sikerült kilőnöm két ellent, aztán amikor a dombtetőn álltam, kaptam egy sorozatot oldalról. Kis séta után, mire visszaállhattam, a pirosak már az állásainkat szorongatták. Így sok választásom nem volt, beáltam az egyik lövészárok végénél található fedezék mögé, ahonnan jobbra, balra és előre is jól kiláttam, és a feltörő pirosak fogyasztásába kezdtem. Pl. volt két piros, aki abban az ominózus bokorban készült meglepni minket, amiben korábban magam is jártam. Na ezek közül egyet kiszúrtam és egy szép hosszú sorozatot toltam a bokrok közé. Ez olyan jól sikerült, hogy ketten is felálltak és kifelé vonultak. Ezen jót mosolyogtam, de sokáig derülni nem volt időm mivel minden irányból jöttek ránk a pirosak és csapattársaim sorra hullottak el a támadók tüzétől. Az utolsó előtti tabimat töltöttem a markerembe, amikor már a dombtetőn is áttörtek a pirosak. Párat leszedtem, hosszú sorozatokkal, ami közben még egy a terepen a tűzvonalban mozgó bírót is sikerült maszkon lőnöm. Ezúton is elnézést kérek tőle! Bíró lövés ide, bíró lövés oda, már nem nagyon tudtam, merre is forduljak-lőjek, mivel mindenhol pirosak mozogtak. Utolsó tabim tartalmát is betáraztam és a lövészárkok túloldalán érkezők felé lőttem. Jött is a válasz, és a jobb vállamon csattant a festék.
Mivel mindenem, lőszerem és levegőm is a nulla közelében állt, elindultam az autónkhoz.
Mivel már ott sem maradt lőszerem, maradt a lecuccolás és a kamera ismételt kézbevétele. Közben jöttek a többiek és a hír is: pirosak vs. sárgák 3:1. Gondoltam, amíg a legtöbben csomagolnak én elbeszélgetek pár emberrel. Örömmel töltött el, az a hír, hogy mindenki, akivel váltottam pár szót remekül érezte magát a rendezvényen. A parkoló autók után a túloldalra, a visszaállási pontra mentem, ahol is a maradék játékosok egy sima kábeldobos pályás küzdelemre készültek. Remek volt látni, hogy elég sokan voltak azok akiknek maradt még energiájuk, muníciójuk a játékhoz.
Visszatérvén a parkoló autók közé, többek között a Zamárdi Paintball tagjaival beszélgettem, akik nagy örömömre a Magyar Paintball Szövetségről, az egyesületalapításról és hasonló dolgokról kérdeztek. Remélem tudtam nekik segíteni, de ezúton is üzenném, hogy Lacza Levente a Szövetség elnöke, vagy Romhányi Zoltán alelnök szívesen áll mindenki rendelkezésére az MPBSZ-t érintő kérdésben!
Apropó Levente! Sajnos kisfia, Márk betegsége miatt, nem lehetett velünk ezen a napon. Azért mi megjelentek üzentünk nekik, amit gondolom Balázs már át is adott. Azért én ezúton is köszönöm Leventének a játékot, mivel tudom, hogy sok munkája volt vele! Ugyanígy köszönöm mindenkinek aki szervezett, bírózott és a technikai segítséget nyújtotta! A „Hibbantak Bandájának” (Csabi, Gabi, Bazsi, Zsola, Zoli, Mongoose Elnök Úr, Macsó és a többiek) pedig köszönöm, hogy velük játszhattam ismét! Remélem hamarosan találkozunk a következő csatamezőn!
Beszámoló és képek a Hannibal Team oldalán, itt:
http://www.hannibalteam.hu/
Hivatalos képek a Patriots oldalán, itt:
http://patriotspaintball.hu/minimal-paintball-scenario-kepek
Hát akkor én is megnyilvánulok!
Ennyit még nem röhögtem egyik scenárión sem. Csabi barátunk és a többi “Chip and dale” fiúúúka valahogy teljesen megőrült. Amilyen hideg volt hajnalban, annyira “meleg” lett délutánra a hangulat. “Zümi” barátunk is kitett magáért egy citjomsájga MATEL csodával. Szuper-sexi volt a kacsójában. Ugye Csabi.
Kapo te meg hozzad a bicskádat, mert lehet bugyikat kell levágnunk egyesekről! 
Természetesen ismét megtömtem a csőzsákomat “föstékkel”, mielőtt bármi elkezdődött volna. Remegett azujjamaravaszon a hideg miatt. Biztos ez volt. Semmi kétség. A balaf…-ság itt nem játszott.
A szervezés ismét nagyon jól sikerült szerintem. A büfé tényleg jó ötlet volt. Csupán a “kapatosabb” emberekre kéne majd valamit kitalálni, ha lehet. Képesek elrontani más szórakozását is. A potenciális veszélyükről nem is beszélve. Gondolok itt az eligazításon történtekre. Nem igazán szerettünk volna maszk nélkül festéket az orcánkba.
Következő bulira remélem újra együtt lesz az “exwoodballs-team” Tece-val az elnöki székben!
Szerintem aki ott volt jól érezte magát . A forralt bor finom volt és a játék is jó volt .Pörgés volt nem lehetett unatkozni . Az autóból este mire haza értem úgy kellett kiműteni . Jó volt hogy új részek lettek májusi bulihoz képest megnyitva így még izgalmasabb volt . Sajna vesztettünk, de a 3-ik kör az igazán feldobta a brigádott ,gyors volt és tervnek megfelelően alakult .Azért némi csalódottság volt bennem ,mert jó néhányan annak ellenéren nem álltak ki ill csak jóval később hogy tiszta festékes volt.Valamint a az egyik körbe a bunkernél kilött srác ordítozta a többi piros felé hogy mennyi ember van még benn stb… Annak a “madárnak” amúgy is szerintem sokan a skalpját akarják mert kb 1m ről lövöldözte fejen ill ahol érte az embereket nem volt korrekt az emberke ja persze már tiszta festék volt amikor a bunkerbe lövöldözött..
Vissza térve a csatára én meg a barátaim szerintem a belünket kifutottuk sok esetben . Mindent bele adtunk , de az is kevés volt mint az eredmény mutatja.
Ami az első körbe nekem és a már említett Kapó kollégának gondja volt a formula 13 lőszerrel amit úgy tört a stukker ,hogy amikor kimentem azt hittem hogy ennyire sokszor eltaláltak csak később eszméltem hogy a sok festék a stukiból folyik kifelé . laza 40 percet tisztogattunk.Mire vissza álltam addigra vége lett az első körnek. Aztán a polár ice festék már beválltotta a hozzá fűzött reményeket és nem volt gond.
Szóval jó volt a buli .
.
Összességében jó scenario volt. Tace köszönöm a tárat, jól dolgozott (majd egyszer meghálálom)!
A hangulat… Hát arra nehéz szavakat találni, kezdődött a szép sárga ionom cinkelésével, majd Csabi (hát hogy is fogalmazzak) extrém történeteinek hallgatásával, és onnantól nem volt megállás, ez kihatott az egész napra!
Nekem személy szerint a kábaldobos, épületes, lövészárkos rész nagyon bejött, a susnyás rengeteg nem igazán tetszett, ezért igyekeztem kerülni de valószínű azért, mert abból nálunk is van éppen elég, és újdonsült markerem sajátosságait az előbbi részeken jobban tudtam próbálgatni.
A bírózásra nem panaszkodhatok, ha néha éppen nem vettek észre valamit, akkor első szóra sietettek elleőrizni a találatokat.
Az eligazításból a hátsó sorokból olyan sokat nem értettem, de összességében gratulálok a szervezéshez, nem éreztem semminek a hiányát, alapos volt! Az pedig, hogy Leventééket a hónunk alá csapva lehetett menekíteni az nem volt semmi!!!
A kis társaságunknak meg köszönöm a nem is tudom milyen, talán őrült, vagy inkább őrülten jó hangulatot! Remélem a legközelebbi Patriots rendezvény is hasonló lesz!
Köszönjük az élménydús beszámolót!
A konklúzió az, hogy szeptemberre kell időzíteni a dátumot.
Nincs olyan hideg, több harcos, nagyobb csata.
Köszönjük a részvételt!
Üdv
Balázska
Sziaztok.
Hát én igy láttam a szombatot,( ill. nem nagyon láttam)
Péntek este buli, szüli nap. Hajnali 4-kor szinte hulla részegen hazaestem. 6-kor óracsörgés. Nagynehezen elindultam. Remek, a neheze meg volt “itt vagyok”, Tökölön. Aztán kicsit szét esve körbe sétáltam ki is van itt. Öröm töltött el mikor megláttam Tacét, Csabit, H.Gábort, Gábort, Batyom ………stb. Na aztán ami jött. Csabi megalakitotta az Exwoodball team-ot( Tace az elnök ) és pár ember uj becenevét is.( Fösakál=Zümi majd Maya). Már éreztem, hogy iszonyat buli lesz.
Eligazitás: Nagyábból sikerült komolyan végig csinálni. A sorakozorol ez már nem mondhato el, térdre rogyva röhögtem végig az egészet, mert Csabi nem vette be a gyogyszerét és dobta az ivet. Amire mindenki rákontrázott. Aztán első játék eleve tulpörögve mentük a plyára. A pályán találkoztam zümivel( Ex fösakál ). Egy kis vérszivás és már lödöztük is egymást, pedig egy csapatban voltunk ismét szét röhögtük magunkat. Persze ellent látva oda löttünk. Egyszer csak Csabi feltünt a hátam mögött a semmiböl. Egy laza kiabálás neki MOND AZT, HOGY D!!! és kész ujra röhögés. Bár buktuk az elsö játékot a hangulat nem változott.
Második menet: Nem sok közöm volt hozzá. A leghosszabb idö amit a pályán töltöttem 3 perc volt, olyan potya bogyokat kaptam be, hogy csak na. De ismét sok moka volt. Föleg a négykézlábas csökihúzás( bevallom féltem, hogy Csabi elintéz, de bevállaltam. Egy barátért mindent) Ezt a meccset is buktuk.
Harmadik csata: A Röhögés itt is megmaradt meg a vérszivás. Na itt már tettem a csapatért. Csabival akkorát játszottun. Álloháború alakult ki az utolsó piros támaszpontnál. Egy kosza gondolattol vezérelve ránéztem Csabira mondam neki ” nyomjuk meg!!!” . Laza 100 méter futás után folyamatos lövés kiséretében. Elértem a pirosakat a gumik mögött. Igaz kilöttek de huzztam magammal vagy 5-öt. A többit Csabi és még 2-3 srác( asszem ALBÁSOK) intézte el. NYERTÜNK!!!!!
4. ütközetre már eröm elfogyott és a családi dolgok elszolitottak mennem kellett, sajna.
Uraim, és röktönzött csajok. Köszönöm mindenkinek ezt a csodás és lenyügüzű játékot. Életem legjobb játéka volt. Köszönöm, veletek együtt lenni a világ legjobb dolga. Köszönöm, hogy egy kicsit kiléphettem a hétköznapi gondokból. Neveket nem irok, nem akarok kihagyni senkit. Köszönöm Lacának, Bazsinak. A biroknak nagyon jo munkát végeztek.
Sok, sok ilyen rendezvényt még.
Üdv: Bazsi
Srácok én is csak csatlakozni tudok az elöttem szólokhoz…..ennyi marhát egy rakáson már rég látott Tököl fás dobos tája(ezt pozítivan értendő)kezdve Tace ,és Kapo fehér kezeslábasával,folytatodott Gabi exfősakál most már Maya (Gold) sárga kinder tojásból összerakott MATEL ion fegyverén át a meleg S.W.A.T-os fiukon keresztül az arc ideg zsábáig amit a rengeteg röhögéstől kaptam…..még most is látom lelki szemeim elött ahogy Csabiék a “váj em szi éjre” ropják…:D örülök hogy a sárga csapathoz kerültem mert a borus idő elenére derüt hozztak közénk….ezt köszönöm nekik…ilyen bandával szívesen mennék Eszékre is…… a játékról egy kicsit a szervezés nem okozott csalodás.Leviék újra bebizonyitották azt ,hogy kreativitásért nem kell a szomszédba menniük….az életnagyságú Balázs ill. Levente poszter az vitte a primet….az első játékrésznél a kábeldobos pályán probáltunk áttörni Tacé-ékal ,de sajna a táram beszart ,így technikai szünet,mire sikerült rendbe rakni a cuccot addigra a pirosak vitték a primet 1:0….a második játékhoz sem volt nagyon közöm mivel az all star lőszerem azt mondta túl hideg van,így csak pufogtattam ,és színeztem magam elött a a bozotot.a bázis védésére maradtam hátul de egy kosza lőszer telibe kapott ,így séta. már nem is kellett vissza állnom 2:0…a harmadik részben meleg Csabiékkal tartottunk Józsi barátommal.a kábeldoboknál levő épületen szedegettük ki a pirosokat ,de sajna Csabi beleugrott lővésembe így sétára kényszeritettem,ez úton mégegyszer bocsi…..az épület kitakaritása után már ott találtam magam a pirosak bázisa mellett levő lővészárkoknál.ahogy körbenéztem azt láttam ,hogy minden fedezéknél legalább 3 sárga harcos probálkozott elölre törni ,de inkább egy álló háború alakut ki.ez kb 10 percig ment amikor valki hátunk mögül azt mondta “ennyien vagyunk ,akkor nyomjuk meg” ezek szerint ez te voltál Bazsi….ahogy ez elhangzott gondolkodás nélkül az összes sárga kiugrott fedezéke mögül ,és szapora futás mellett hatalmas golyozáport zuditott a piros bázisra,ami azt eredményezte ,hogy vittük amit vinni kellett…2:1 bevallom ez tetszet nekem a legjobban ,mert itt mindenki beválalta a kilövés kockázatát…..a negyedik játék számomra csak szenvedés volt…..hol a táram nem müködöt,hol az akkum merült le a markolatban,hol a tubeim fogytak ki ,hol a maszkom párásodott be….de összegezve az esemény egy profin megszervezet jó hangulatú,remek scenario volt…..annyi negatívuma volt csak az egésznek ,amit már elöttem emlitettek ,hogy egy-két embernél az alkohol szint túl magas volt ,és már nem tudta koordinálni tetteiket,de ez nem a szervezöket minösitik….így zárásként mindenkitől bocsi eme beszámolonak nem mondható pársoros szöszenetért…és mégegyszer köszönöm a lehetöséget ,hogy ott lehettem ,és ilyen remek srácokkal ismerkedhettem meg….
Szerintem egy eszéki közös kiruccanás a scenarióra, csak szervezés kérdése, nem hiszem hogy nagy rábeszélést igényelne az őrült brigád bármelyik tagja!
Amikor aktuális lesz, összehozzuk!
Én nem vagyok semmi jónak elrotoja……egy Horvát vs Magyar meccs……na az ütös lenne….
Üdv!
Szintén csatlakozva az előttem szólókhoz köszönjük a remek napot a társaságot és a játékot!Asszem rég röhögtem ennyit!!!
Külön köszönet a szervező srácoknak a kölcsön levegős palackokért amik nélkül a Macsónak és nekem sem lett volna játék a játék.Köszönjük!
Remek volt találkozni az ismerős arcokkal!
Köszönjük a remek ebédet a szoboszlói barátainknak!
Bács vagy Eszék nem tudom, hogy lesz-e még idén de majd megérdeklődőm.
A nagy érdeklődésre való tekintettel: lesz mini novemberben Pápán!
A részletekről és ha Tace is úgy akarja a festéklövészen olvashattok!:D
Tace! Videót már nagyon várjuk a minimalról!
A legközelebbi viszont játékra:
Minimal Scenario Maximum Hangulaton!
Üdv:
Mongoose
Pápai SWAT Paintball Egyesület
Hol is kezdjem? Először is: -egyetértve az előttem értekezőkkel- biztosan ez volt minden idők legjobb hangulatú és minőségű tököli játéka. Minimálnak indult de maximálisan jól sikerült! A pálya nagyon jó volt! Jót tett a terület szűkítése és a bozótvágás. Látszik, hogy sok munka van benne. Pörgős, jól bírózható játék alakulhatott ki.
Már a parkolóban láttam, hogy válogatott úri társaság jött össze. Szerintem már itt eldőlt, hogy ki is lesz egy csapatban. Sőt, már egy jelenlegi team-októl független, erre az alkalomra verbuválódott csapat is megalakult (ExWoodball). Örömmel láttam a sok ismerőst: Tacét, aki bokros teendői mellett a közegészségügy feledatokat is magára vette (ÁNTSZ), Csabit; akivel most már sorozatban játszunk vállvetve (Bár szombati történetei alapján ezután csak előttem mehet…) és most folyamatosan stand up-olt; Kaposvári cimborákat, akiket a Matel támogat; Zsoltit, aki már a crono-nál rám lőtt ( Bár ez bocsánatos bűn, hiszen valaki magát a készüléket is lőtte, valószínű arra gondolt, hogy az a becsapódás erejéből számolja a torkolati sebességet. ) ; s SWAT-os fiúkat Pápáról; Bazsit az öcsémet, akinek egyetlen diadalunkban meghatározó szerepe volt amikor maroknyi csapatával kamikaze rohamot indított a piros bázis ellen és hullott az ellen gazdagon; és természetesen még rengeteg ismerős arcot.
Szeretném kiemelni a bírók munkáját: Nagyon jók voltak! Folyamatosan és sokat mozogtak, mértek, pedig sokszor belefutottak számukra kellemetlen lövésekbe.
Néhány negatívum: sajnos nem mindenki érti a játék lényegét, pedig alapesetben nem túl bonyolult, a pályán kell lőni azokra , akiken más színű karszalag van, mint rajtad. Nem ígérek tetlegességet, de néhány dörgedelmes szót és atyai pofon kiosztását mindenképpen annak/azoknak akik a parkolóban más tulajdonát festékezik össze. Egy csoportot láttam, fekete overálban a parkoló jobb szélén, akik vidáman lövöldöztek össze-vissza.Remélem magukra ismernek és a jövőben tartózkodnak a hasonló megnyílvánulásoktól. Nagyon bosszantó és veszélyes!
Alkohol: “Boldogok a lelki szegények , mert övék a mennyeknek országa.” DE!!! Ők ne paintball-ozzanak! Sajnos már kezdéskor többen alkoholos befolyásoltság alatt állatak. Azt hiszem ez mindent elmond.
Mindent összevetve egy nagyon jó hangulatú és minőségű játékban vehettem részt. Köszönet ezért a szervezőknek és a játékosoknak ( csapattársaknak és ellenfeleknek egyaránt).
Még sok ilyet!!!!!!!!!!!!
Ennyi hozzászólás után lehet az, hogy nem írok én is? Hát nem!!!! De mivel írói vénám nincs, ezért röviden címszavakban írom meg a véleményem.
). Közben létszám 140-re duzzad, a regisztrált 240-hez képest siralmas, de a minőség feledteti a mennyiséget… A krém itt van és ez a lényeg.
Ébredés: reggel fél 7. Vidáman szemerkélő eső, vastag felhők! A kú..va nénikéteket, már a jó értelemben, persze! Mindenesetre kávé, forró tea termoszba, irány Tököl.
A regisztrációnál 10 autó előttem (megnyugvás, gond már nem lehet, buli lesz), sorban távolról Tace integet.
Regisztráció (Szasz Never, Balázska, rég láttalak Titeket!), parkolás, körbenézés. Pár perc múlva befut a SWAT-os különítmény első szakasza, élen Csabival. Öltözés, kronó (bírók rámszólnak: CSŐZSÁK!, jó lesz ez, ha már most ilyen kemények), kávé/jäger Tace-val (bocs Zoli!
Közjáték 1: érkezik merdzsó, anyós ülésről KIESIK “kolléga”, járni is alig tud, regisztrálnak. Na ezt talán nem kéne!
10 óra, eligazítás, csapatok felosztása, természetesen igyekszem a legjobb csapatba kerülni, sikerül: SWAT, SCOUT, Tace, Kapó, Sakálok és Zzzzzzz (akit kihagytam, bocs, de nem mindenkit ismerek név szerint).
Első kör maga a fejetlenség, próbálunk jobb szélen elmenni, de a Trabinál elakadunk. Van néhány próbálkozás, de nem látszik az akarás egyik oldalról sem, mindenki jól elvan a fedezéke mögött. Aztán elkolbászolok a bozótba egy kolléga után, leszedünk néhány kamikazét, de egy pottyantós elviszi a kesztyűmet, séta ki. Visszaállás után után már csak Zolit látom kisétálni a bázisunk felől, kifogyott mindene, addig védte. Mire odaérek, RidiRoli-ék elviszik a meccset.
Közjáték 2: merdzsós kolléga a gyűlekezőhelyen, ahol mindenki maszk nélkül vár a második körre, hosszú sorozatokat enged a levegőbe. Potyognak a skulók visza, a kutya sem (és bíró sem) szól rá (sux!). Mire odamennék, abbahagyja (hiába, a részeg embere ösztöne, érezte a közelgő vészt).
A második körben megbeszéljük, hogy letámadjuk a kábeldobos pályát a szélén, és átverekedjük magunkat az épülethez (kvázi lekoppintjuk RidiRoli-ék taktikáját). Itt azonban a kerítésnél egy hibás infótól félrevezetve nem jutunk át, rövid tűzpárbaj után elvérzünk. 2:0 a pirosaknak.
Csapatunk kedve töretlen, a harmadik körben megcsináljuk amit kell. Macsó vezetésével eljutunk a kábeldobos pálya végéig, egy huszáros rohammal áttörünk és máris a lövészárkoknál lőjük az ellent…amíg egy pottyantós megint a lábamon landol. Fcuk, már megint séta. Mire töltök és visszajönnék, már 2:1!
A negyedik kört mindenki úgy kezdi, hogy most majd megmutatjuk! Eljutunk a kerítésig, ahol vidám “itt a piros, hol a piros” játékba kezdünk a kábeldobok mögött ugráló fiúkkal (és lányokkal)! Ennek egy hátránya van, rövid idő alatt kifogyok mindenből, ballaghatok ki tölteni. Visszaállás után már nincs kedvem sétálni, a bázis védelmére rendezkedem be a mögötte lévő épületben. Maga a gyönyör, maxi fedezék, sétálgató, ugráló ellenek a hordók mögött, több sikeres találat. Itt is az erőforrások kimerülése vet véget a játéknak. Töltés, visszaállás. A pirosak már a bázisnál, de védelmünk a top-on, amíg “General Death” egy kamikaze rohammal be nem ront mögénk (a közben összeszedett 8-10 találat a mellén nem zavarta, hiszen előtte God Mode-ba kapcsolt) és lesorozza a védelmet. Egy méterről, nyakra, tarkóra, kit hol ér! Majd, miután kap még vagy 5 találatot, a halottakhoz illően elkezdi instruálni, vezetni a piros csapatot, hogy hányan vagyunk még, hányat lőtt ki, hol vagyunk. Fair Play díjat neki, én mondom. Meg a bírónak is, aki mellette állt 2 méterre!
Ezekután pakolás, még egy kis dumálás a többiekkel. A kevés negatívum ellenére én úgy láttam, mindenki jól érezte magát (aki meg nem, az úgyis elhúzott délben, nem?), én is. Az ilyen “közjátékokat” meg “god Mode”-osokat meg hamar elfelejtjük és csak a játék marad meg, ami KÚ..VA JÓ VOLT!!!!
U.i.: Csabi standup-járól csak annyit, hogy amikor megjelent mögöttem, reflexszerűen ökölbe szorultak a farpofáim
))))))) De ennyit még scenarión nem röhögtem…