Festéklövész.info

Talán azzal kezdeném, hogy ígéretemhez híven, Kapóval bevártuk C.Klark-ot Tapolcafőn, hogy könnyen kitaláljon a pályára. A pályára, ahol megérkezésünkkor (kb. 8:30) házigazdáinkon kívül már jó néhány lelkes játékostársunk is tartózkodott.

Szokásos körbejárás és baráti üdvözlések után, a nem szokásos, felszereléseink össze-nemrakása következett. Ugyanis a többiek lassan szivárogtak – érkeztek, így a kapuban állva, beszélgetve ütöttük el az időt. Aztán szép sorban befutottak a többiek (Zseliciek két autóval, Csabiék pedig legutolsóként.)

Na, ekkor bizony kapkodni kellett kicsit az összeszereléssel, mert Laci (aki szintén utánunk ért ki a pályára) már hívta is a díszes kompániát eligazításra. Harminc-egynéhány játékos gyűlt össze a lassan lombjukat vesztett fák árnyékában. Az időjárás és a hangulat is előre jelezte, hogy jó kis napnak nézünk elébe.

Laci gyorsan lezavarta a mondókáját: Fehér épület oda-vissza, sárga épület oda-vissza, bunker foglalás oda-vissza, kaja, majd szavazásos pályaválasztás. Bírózás nincs, becsületjáték. Jó szórakozást!

A fehér épület balkezes oldalán kezdtük, mi a sárga csapat, benne az EXwoods Team három tagja: Kapó, Gabi és jómagam. A földszintet kaptuk a terepfelosztáskor, ennek megfelelően rontottunk az épületbe. Kapó már ekkor is (teljes megdöbbenésemre) olyan energiával robbant az épület hosszú folyosójára, hogy alig bírtam követni. Szinte a másik végéig jutott, ahol egy baloldali szobából osztotta az áldást. Én kicsit mögötte, két szobával hátrább, toltam a lőszert „szépen”. Totál ritmustalanul. Nem melegedtem még be eléggé. Folyamatos kapáslövés párbajban voltam egy baloldalon lapuló ellenféllel, de az alkaromra csattanó festéklövedék sétára kényszerített. Szerelvényt igazítás után már a másik oldalról indulva próbáltuk ugyanazt a figurát. Kapó ismételten megdöbbentő vehemenciával rontott előre, minek következtében a folyosó közepén, egy nedves ajtólapon elcsúszott és elesett. Szinte azonnal felugrott és rontott tovább folyamatosan tűz alatt tartva a túloldalt. Mozgása számomra is kiszámíthatatlan volt, csak azon imádkoztam, el ne trafáljam hátulról. Kamikaze akciója végén a folyosó végén befordult és egy hosszú sorozattal vagy három játékost küldött sétára. Természetesen a döbbenetből ocsúdó társai azonnal „levadászták” kapót, így én és Gabi voltunk legelöl. Töltés után Gabi és kísérője rontott a lépcsőházi részre, folyamatos fedezőtüzem kíséretében. Majd magam is felfutottam és „mindenre lőttem, ami mozgott”. Heves tűzharc közben a maszkomra fröccsent némi festék. Kérdeztem is társaimat a megtisztított lépcsőházban, hogy találat e, mert abban a tűzharc-hangzavarban, bizony eldönteni nem tudtam. Mondták, hogy csak fröccsenés, de aztán önellenőrzésem kiderítette, hogy bizony a táramat lehet eltalálták, így inkább kisétáltam az épületből.

Lőszer és levegővételezés után a sárga épület következett, aminek is a felső részéről indult csapatunk először. Mire felértem, már a szerepeket nagyjából kiosztották, így kissé bizonytalanul totyorogtam. Indulás után középtájon ténferegtem, majd az épületben néztem körül. Csapattársaim közül páran megrekedtek egy faláttörésnél. Szemből egy gumirakás mögül tartotta tűz alatt őket valaki. Na felszívtam magam és az áttörésen beugorva, egy gumirakás mögül támadtam. Kezdeményezésemet siker koronázta, a folyosó megtisztult! Addigra társaink körbeértek és az épület túloldaláról is elmondhattuk ugyanezt. Forduló után hátul maradtam, és hiába jelezték a tetőn előretörő ellenfeleket, későn reagáltam és egy lövedék a maszkom oldalán koppant. Így kívülről voltam kénytelen nézni, ahogy a játékban maradtak aprítják egymást. Kapónak ekkor a ciklon az X7-esén megadta magát. Az egyik műanyag alkatrész eddig bírta az e-grip általi terhelést, de köszönte szépen és elunta. Még szerencse, hogy a SWAT-ból páran ez idő tájt cseréltek full fém alkatrészes ciklonra, így sikerült kunyerálnunk egy levetett műanyag bizbaszt és megreparálnunk a technikát.

Következett a bunkerfoglalásos játék, aminek első fordulójában mi védekeztünk. Állásaink elfoglalása után a pirosak támadásba lendültek, én pedig a pálya jobb szélén kénytelen voltam konstatálni, hogy a Minimálon a markerembe helyezett vadonatúj Duracell elem eddig bírta! (Soha többé ezt a márkát.) Így sétáltam kifelé a pályáról. Gyülekezési ponton, a már ott várakozók kérdésére, hogy kilőttek e, kényszeredetten válaszoltam, hogy nem, hanem lemerültem. Zsola barátom, aki pedig a piros csapatot erősítette, erre kezembe nyomta az Etek-jét és „visszazavart” a játékba. Befelé menet Albert az ALFA Team-ból is megértő volt, így visszaálltam arra a pontra, ahol eredetileg voltam. Egyből kaptam is az áldást, de isteni csodának és Leslee kifogyó levegőjének köszönhetően sikerült pozíciót váltanom. Innentől számomra paintball fiesta kezdődött. Szép sorban szedegettem ki a támadókat, néha irgalmatlan mázlista lövésekkel. A végén már csak Albert maradt egyedül, akivel szerintem nagyon jól elszórakoztattuk egymást. Pozícióm nem volt alkalmas arra, hogy kilőjem, így ismét mozgásba lendültem, és közben felé toltam egy sorozatot. Ismételt szerencsés lövés. A közben köré lopózó társaim legnagyobb bánatára. Igazából, csak azt csodálom az egész szituációban, hogy Zsolát senki sem akarta „meglincselni” nemes cselekedetéért. Mivel, állítólag akik jöttek kifelé, kiállásuk okaként emlegettek engem. Ezúton is elnézést tőlük és köszönetem Zsolának és az ETEK-nek! Tényleg kiváló játékeszköz!

Elemcsere után, immár a bunkert támadva, a nekem bal oldalra eső oldalon lopóztam fölfelé. Sikerült is egy három raklapból összetákolt fedezék mögé feljutnom, de onnan aztán sehová. Így onnan kezdtem meg a védők vegzálását, ami nem csak lövések, hanem integetések és vidám társalgás formájában is megnyilvánult. No azért nem csak a szám járt, hanem a kezem is, mivel Zsolának úgy háláltam meg az előző menetbeli nemes cselekedetét, hogy „mértani pontossággal” homlokon lőttem. Utána már csak egy, hang után kilőtt kapáslövés sorozatomnak volt eredménye. És a védők, mivel szép lassan elfogytak társaim, kezdtek szoros gyűrűt vonni körém. Végjátékomnak véget, és csúfos kilövésemnek akadályt palackom kifogyása és a lövedékeim orrom előtti landolása jelezte. Feladásom után láttam, hogy vagy hat piros játékos vett már körbe.

Következett az ebéd, de előtte a SWAT megmutatta a jelenlevőknek a legújabb, még készülő pályáját a fehér épület pincéjében. Igazán ígéretes kezdeményezés, ha elkészül örömmel fogom kipróbálni. Kiváló játéktér lesz, hideg téli napokon, amikor a kültéri játékokra már nem igazán alkalmasak a körülmények. Az ebéd szokás szerint pompás, az ebédszünet pedig beszélgetésekre, eszmecserékre alkalmas volt. Én is beszereztem néhány olyan információt, ami hasznosnak bizonyult, de ezek taglalása egy másik történet.

Ebéd után a csapatok és a játékosok – szavazás után – a két épület (Fehér vs Sárga) közötti csatát választották. Kezdés után szinte azonnal sétára kényszerültem, ugyanis ekkor a táramban döglött meg a nyulas elem. Tényleg nem veszek többé ilyet! Elemcsere után visszaállni már nem volt pofám, így a pálya széléről néztem a játékot. Ezután a közben fogyatkozó játékosállomány már a gumis pályán maradt és csatázott egymással. Az elsőben szinte azonnal tube-tartón lőttek, a másodikon három ellent küldtem sétára, majd Leslee engem. A negyedikben már nem is emlékszem, hogy mi történt. Aztán szép lassan elfogytunk. A végén már csak nyolcan voltunk legények a gáton. Jöttek az utolsó lőszerig, vagy feladásig körök. Az elsőben nagyon szépen adtam, és isteni csoda, találatot sem kaptam. Itt kell megjegyeznem, hogy a nyolc emberből öt bérmarkeres játékos volt, akiknek külön respekt a kitartásukért! A végső körre hat embernek maradt lőszere, kedve. Megindulás után szinte azonnal „besült” a markerem. Ostoba hiba – festéklőszer váltás, elfogyott a polar – megszorult a betétben a lövedék. Jutalmam: szarrá lőtték a hátam, mivel annyi időm maradt csak, hogy megforduljak. Mondanom sem kell, hogy Kapó mindkét körben igazi Tank volt! És ezzel véget ért a játék erre a napra.

Epilógus:

Csomagolás közben kis megbeszélést tartott az EXwoods Team. Ez roppant vidámra sikeredett, mivel az outsiderek „keresztapánk” Csabi vezetésével körénk gyűltek és be-be szólogattak. Mindent egybevetve azért hasznosan tudtuk tölteni ezt a röpke időt és sikerült átbeszélnünk lényeges dolgokat is. Persze a beszélgetés paródiába csapott át egy idő után, hiszen mindenki kicsit félőrültre vette a figurát. Főleg Csabi, aki magát mint pom-pom lányt predesztinálta, tangában és műpénisszel a kezében. Mindenki feküdt a röhögéstől. Aztán szóba jött a Mikulás Scenario, ahol is kis baráti társulatunk a szokott hangulatban és formációban majd megjelenik. Az MPL-en indulás jövő évi tervei, ahova már remélhetőleg nem csak hárman megyünk majd. Szóval alakulnak a dolgok.

Miután mindenki a távozás mezejére lépett, mi Kapóval még maradtunk és beszélgettünk kicsit a SWAT legénységével. Felmerültek kérdések a november 19-ei MPBSZ találkozóval kapcsolatban. Elhangzottak jogos felvetések és megfontolandó gondolatok. Sok mindenben voltunk közös nevezőn, de voltak eltérő nézetek is. Ez így van jól! Az építő jellegű beszélgetések, amik remélhetőleg megbeszélésekké, majd tervekké és tettekké válnak, viszik előre ezt a csodálatos sportot. A történet természetesen 19-én folytatódik Budapesten, a Champs Pub-ban a 19:00-kor kezdődő találkozón.

Zárszóként pedig mit is írhatnék: Imádom Pápát, a pályát, a hangulatot, a játékosokat! Csak köszönni tudom mindenkinek, hogy a technikai kellemetlenségek ellenére is, egy remek nap résztvevőjének mondhatom magamat! Kiváló festékharc volt, srácok!

1234567►