Festéklövész.info

Ezt a beszámolót még tavaly nyáron írtam, a karpatiapaintball.hu-n, majd a régi Festéklövészen volt elérhető, úgy gondoltam, kár lenne érte, ha a winchesteremen porosodna.

Az elmúlt hétvégén Tompika ismét megrendezte sokunk örömére az immár minimum ötödik partraszállás játékot. Ez nem a klasszikus D-Day játék, inkább egy SEAL akcióhoz hasonlít. A csata lényege az, hogy a játék egy kb. 500m hosszú, a legszélesebb részén max. 100m széles szilva mag alakú szigeten zajlik, ahol a védő csapat beássa magát, és szombat 20:00-tól vasárnap 10:00-ig várja a kb. 80m széles folyóág -nem tudtuk átlőni- túlpartjáról érkező támadó csapatot, akik a bázisukon elhelyezett zászlót kell, hogy megkaparintsák.
Egyik csapatnak sincs könnyű dolga. A védők hosszú órákon át leshetik a vizet és a matt sötét éjszakát, küszködve az álmossággal és az unalommal. Igaz az unalmat, megtöri az, hogy egy idő után kiélesedik az ember hallása és a leg apróbb neszt is vad csörtetésnek hallja, ez enyhén ugyan szórakoztató, de inkább idegesítő. A támadóknak már az elég lenne, hogy át kell kelni a folyón éjszaka, miközben nekik is ugyan olyan sötét van, de még akármikor rájuk is lőhetnek amíg a vízen vannak fedezék nélkül.

Néhányan már péntek este elkezdtük megszállni a területet de a két csapat csak szombat délelőttől kezdett apránként összegyűlni.
A kis sziget gyönyörű helyen van egy folyókanyarulatban, szinte egy történelmi vár alatt. Nem telt unalmasan a várakozás. Horgásztunk, fürödtünk, kenuztunk, gumi-csónakáztunk és az apránként érkező védőket folyamatosan szállítottuk be a szigetre.
Sikerült összeszedni egy rakat gumicsónakot, újdonságként két kenut és nagy meglepetésünkre Kádi Laci délután megjelent egy merev aljú, villanymotoros, gumi csónakkal. Pöpec! Ennyi vízíjárművünk még sosem volt. Már éppen azon tanakodott az egész támadó csapat, hogy a flottával, hogy kerítjük be a szigetet amikor Tompika kikérte magának ezt a kényelmes hozzáállást. Az akciónak elveszik a varázsa, ráadásul ha rossz helyen érünk partot az egész támadó csapatot elintézheti egyetlen lövész.
Hát ebben bizony van valami.
Éppen kezdtük volna konkretizálni a támadás mikéntjét, mikor a védők felhívtak telefonon, hogy szerintük kevesen vannak és adjunk nekik még egy embert, lehetőleg olyat aki koordinálná a védelmet és B. Csabinak hívják. Paff neki. Nem szívesen adtuk, de megkapták. Így 10 támadó a 9 védő ellen felállásban megkezdődött a taktikázás gőzerővel. A védők kialakítottak két lőállást a sziget part felőli oldalán és egy bázist, a zászlóval a nagy folyóág felőli oldalán. Az állásaikon folyamatos rádió kapcsolatban voltak egymással. Tudom mert lehallgattuk:)
A támadók terve az volt, hogy első lépcsőben három ember úszva áttol egy gumicsónakot amiben a markereiket teszik és amiből egy lövész fedezi őket. A felderítők feladata, hogy keressenek egy olyan partszakaszt ami alkalmas a csendes, biztonságos partraszállásra, kialakítanak egy védelmi gyűrűt és az érkezőknek kijelölik az alkalmi kikötő helyét, valamint segítik a gyors kiszállást a hajókból. Ha a felderítők jelzik rádión, hogy készen állnak, a csapat többi tagja felviszi a táborhely előtt kikötött egyik kenut és a motorost a part magasabb részére és a fák takarásában feljebb viszik egy eldugott kis öbölbe, ahol vízre szállnak, majd csendesen rácsurognak a kijelölt partszakaszra.

Este 8-tól harckészültségben voltunk. A támadók kényelmesen megvacsoráztak, kikészítették a cuccaikat és megpróbáltak pihenni egy kicsit az indulás előtt. Mivel sokadszorra készültünk megtenni ugyan azt, ezért kivételesen nem pirkadat előtt indultunk, mert azt gondoltuk, hogy akkorra várnak. Éjfél előtt a gyakorlók alá felvettük a búvár ruhákat, bepakoltuk a markereket egy műanyag ládába, fogtuk a békatalpakat, egy kis gumicsónakot és elindultunk fölfelé a parton. A táborunk egy vonalban volt a sziget felső spiccével ahol néhány horgász táborozott. Sajnos nem csak a miénk volt a sziget, ezért előre szóltunk nekik a kis éjszakai programunkról és világító rudakkal lekerítettük a spiccet. Legalább volt death boxunk. Miután sikerült kellő távolságba jutnunk a spicctől nagy nehezen levergődtünk a vízhez vak sötétben a cuccokat cígölve. B…+ Laci segített Lacikának beszállni a gumicsónakba, bepakoltuk mögé a műanyag ládát és az uszonyokat -pont elfért- és érzékeny búcsút vettünk egymástól, hogy majd rádiózunk, ha jöhetnek. Tompika, Zsolti és én elkezdtük tolni a csónakot a sekély vízben a bakancsunk belesüllyedt az iszapba.
A sekély kis öböl egy holtágra hasonlított amit egy bozótsor választott el az élővíztől. A felső vége egy félszigetet választott le a partról az alsó vége pedig a táborunkhoz vezetett, de ott ahol indultunk volt rajta egy kivezető ág a folyóra. Ezen a kis ágon áttoltuk a csónakot, még a sodrás szélén kb. 60-80 centis vízben megálltunk felvenni az uszonyokat és természetesen a maszkokat. Mindenki utoljára átnézte magát és nagyon lassan elindultunk lefelé. Az első szakaszon a sarkunkat az iszapba nyomva, hátrálva toltuk a csónakot.

A sziget egy nagy sötét maszatnak látszott. Halkan haladtunk lefelé az egyre erősödő sodrásban csak a fejünk ért ki a vízből , csobogás nélkül dolgoztunk az uszonyokkal. Közelítve a szigethez, nagyjából lófaszt sem láttunk, úgyhogy amint kiértünk azonnal feltoltuk a hajó orrát a partra, kikötöttem a hajót, Lacika kiszállt fedezni és mi lassan kezdtünk kiemelkedni a vízből. Sajnos ezt tényleg csak lassan lehet csinálni, mert ha hirtelen felállok a zubbonyomból, hangosan csobogva kizúdul egy vödör víz. Szép lassan kimászva a partra megállapítottuk, hogy van kb. 2nm szabad helyünk mert egy ropogósra száradt, bazinagy kidőlt fa közepén landoltunk. Fasza. Vissza csúsztunk a vízbe és a sekély part menti vízben lefelé mászva találtunk egy valamivel nagyobb helyet. Lacikát visszarámoltuk a hajóba, be a vízbe, irány lefelé, aztán kezdtük újra az egészet. Miután előszedtük a markereket egy kis szartapicskolás kezdődött, árnyékoló sárkupacocskákat kellett építeni a világító rudaknak, hogy csak a víz felől látszódjanak. Tök mindegy volt már nekünk, mert tisztára szutykosak voltunk. Amikor elkészültünk hívtuk a bázisunkat, hogy szeretettel várjuk őket, még rádión megerősítést kértünk a világítórudak láthatóságáról, aztán csak vártunk és csöpögtünk.
Kb. egy fél örökkévalóság után észrevettük a motorost, amint alig hallható brummogással közelít. Ha nem tudom, hogy honnan jön és mikor, akkor tutira nem veszem észre, pedig olyan világos szürke a színe, ami már majdnem fehér. A világító rudaknak köszönhetően könnyedén partot értek, a legénység gyorsan kiszállt és a csónak tovább csurgott elterelésnek Gabi irányításával, mert szegénynek nem jutott marker. Mint utólag kiderült jó ötlet volt, mert jól összezavarta a védőket.
Kis idő múlva megjelent a kenu és 3 méterrel a kijelölt hely felett beleszaladt a partba, ahol az előbbiekben megismert száraz kidőlt fa ágait nagy recsegéssel megritkította. Szerencsére a védők nem hallották meg, de nekünk nagyon hangosnak tűnt. Természetesen a csónak orra belefúródott az iszapba, mert így az igazi. Diszkrét pacskolással kiszabadították magukat és kikerülve egy víz fölé hajló bokrot végre partot értek. Miután kiszálltak, a kenut félig partra húztuk nehogy elvigye a sodrás. Nagyjából egy kupacban elhelyezkedve két fedezővel “kényelmesen elhelyezkedtünk, hogy megvárjuk a hajnali derengést és elindulhassunk a sziget belseje felé. Szép csillagos volt az ég, a hold szabadságon lehetett mert olyan vak sötét volt, hogy a mellettem ülőt sem láttam.
A szigetet ritkás erdő, 2m magas csalán és jó ropogós uszadék borítja, így esélytelen volt hajnal előtt indulni. Már csak 3 órát kellett várni. Tök izgi volt.
Valaki megszólalt közülünk a sötétben: -”Mínusz kettő”
??? Kiderült, hogy amíg a partról Balage egy éjjellátóval figyelt minket amint a vízen csurogtunk, véletlenül meglátott két fejet a vízen. Először azt hitte, hogy káprázik a szeme, de az tényleg két fej volt. Gyorsan szólt a többieknek és pár perc múlva sikerült elkapniuk B. Csabit és Linárt Petit amint épp el akartak kötni pár hajót a flottánkból. Tényleg csak a véletlenen múlott, hogy nem szívattak meg jó alaposan. Mázli. Tehát 1 óra előtt már volt két túszunk.

A szigeten nagyon lassan telt az idő, főleg azoknak akik vizes ruhában voltak. Mindenki elfoglalta magát, volt aki maszkban, puskával a kezében aludt, voltak akik alakokat láttak mozogni a sötétben és ezt meg is beszélték egymással, -”Tényleg én is láttam.” de természetesen csak hallucináltak és volt aki scennelte a védők rádióadását. Ez utóbbiból kiderült, hogy tőlünk nem messze a parton két őrhelyük is van + a bázisuk valahol. Egy idő után Cseri Áki (ő fedezte volna a szigeten a két alsógatyás kalózt) is visszatérhetett a bázisukra, mert hallottuk rádión amikor szóltak az őrségnek, hogy a felderítőiket valószínűleg elkaphatták. Kurva lassan jött a pirkadat, simán kibírtuk röhögés nélkül a végét. Mikor a derengés már látni engedett valamelyest, elkezdtünk felszedelődzködni és vonalba fejlődve átkommandóztunk a túlpartra. Valamiért azt gondoltuk, hogy a sziget alsó végén lesz a zászló. A zászló A. Csabi “pirosas” színű törölközője volt, úgyhogy elkezdtünk keresni valami pirosat a szürkeségben. A két parton felállított őrhelyről meghallották Lestyán Tibiék a csörtetésünket és ketten-ketten szépen besétáltak elénk. Így lett mínusz 6. Az volt a tervük hogy ha nem kapnak el a vízen akkor a bázisuk támadása közben hátba varrnak minket. Csakhogy Murphy bácsi is ott volt ám a szigeten és jól megtréfált mindenkit, mert mi véletlenül a rossz irányba indultunk. Pont szembe velük. Megint szerencsénk volt. Miután a death boxba küldtük őket megláttam egy “piros” rongyot az egyik fán a sziget alsó része felé. Simán megtámadtuk, mire kiderült, hogy csak egy uszadék szemét ami az előző áradásnál fent akadt egy ágon.
A fáradtság ellenére nagyon fegyelmezetten mozogtunk előre, magam is meglepődtem, hogy mennyire toppon tud lenni valaki, ha akar még egy ilyen éjszaka után is. Visszafordultunk és csatárláncba elindultunk a felső spicc irányába bázist támadni. Útközben még lekommandóztunk egy fára akasztott pokrócot amiben szintén volt piros, de az sem nyert. Sebaj már megszoktuk. Szinte teljesen átfésültük a helyenként 2 méter magas csalánnal borított szigetet amikor végre valaki meglátta álmaink törölközőjét és minimális veszteséggel lelövöldözhettük a maradék 3 védőt.

Piros pötty: támadó bázis
Piros vonal: a felderítők útvonala
Kék pötty: védő bázis
Sárga kör: death box

A játék után a legrövidebb úton a partra eveztem, levettem magamról a kb. 6 órája rajtam lévő vizes ruhát, megmosakodtam a folyóban és gondolkodás nélkül lefeküdtem aludni. Kb. 10 perc múlva felkeltett Rahan, hogy megyünk Éviékhez mert a Gabi csinál halászlét.
-Anyád! Reggel 6 óra van.