MK Paintball Farsangi miniscenario – Beszámoló

Mivel erre a rendezvényre több okból sem tudtam ellátogatni így egy nagyon kedves olvasónk, Stuci osztja most meg veletek a játékon tapasztaltakat, élményeit. Olvassátok, fogadjátok szeretettel. Ezúton is köszönöm neki, hogy eljuttatta írását a szerkesztőségbe!

Szombat reggel 8:00. Előző esti Kocsonyafeszt miatti másnaposság és fáradtság. Felkelek teljes nyugalomban, hogy egész nap lehet sziesztázni barátnővel stb.. Ez az idilli állapot egészen az e-mailek átnézéséig tartott, ahol a Luki által küldött egyikben a következő sor állt : „végleges időpont szombat”. Eh! Rohanás, pakolászás, ismerős-ébresztés, sajnos magánprogram miatt csak a 12.04es vonattal jutunk ki , Füzesabonyi állomásra Viktor ki jön elénk. Megérkezünk a pályára (amit előző héten alakítgattunk, illetve én csak lapátoltam a törmeléket). Maga az épület egy régi TSZ-hivatal ha jól emlékszek, pince, első- és második emeletből, valamint ebédlő részből és nyitott tetőből áll. Nagy területű és élvezetés játszani ott, habár nehéz, pláne így télen, növényzet nélkül nagyon átlátható, olyan érzés mintha egy ementáli sajtban játszana az ember… Ránézésre kb. 30 játékos, plusz szervezők, plusz rotyogó babgulyás (amit már akkor főzni kezdtek mikor mi még aludtunk).

A5 be kronózása, kék-csapatba beállás, beszélgetés-eszmecsere stb. (Sajnos a neveket hajlamos vagyok elfeledni, így inkább körülírom az játékosokat, elnézést ha ez sért valakit.) Úr odalép hozzám tessék 16″-os cső, ha szeretnéd használd, nekem ma nem kell. Csodálatos volt, leszámítva a benti részeken való közlekedést vele. Innivaló több fajta is rendelkezésre állt, mindenki válogathatott. Mikor én bekapcsolódtam, mások már a sokadik körön túl voltak, jó pár emberem kék, sárga, neon-zöld találatok mutatták, hogy mégse volt anno az a fedezék olyan biztos. A játékok a sima „utolsó emberig” a „kulcskeresés” és „bombás” rendszerűek voltak.

Kulcsos játék lesz a következő hangzik a prófécia. Beöltöztünk, beálltunk, sípszó, rohanás az épületbe, szinte azonnal felkerepelnek a markerek amint az ebédlőbe érünk. Hárman az épület jobb oldalán próbáltunk menni, sajnos hiába egymás szorgos fedezése és a gyakori fedezéktől-fedezékig rohanás, találat lett a vége. Kint közlik velünk, hogy visszaállós játékot játszunk, ha úgy óhajtjuk kettesével menjünk vissza. Törlés, lőszervételezés majd vissza az épületbe. Az ebédlő ajtajáig jutottunk mikor pár piros játékos átfutott és a teret szépen lefedve a legkisebb mozgásra is sorozatokkal válaszoltak. Kikukucskál az ember egy pár centire aztán bumm. Tiszta fejlövés. Eh, nem lesz ez így jó.

Következő játékban mi kapjuk a védő szerepét, fenti emeletre esik a választásom. Sípszó. Épphogy átnéztem, mit is kell védenem egyből piros karszalag lengedez a nyitott tetőn lévő kémény takarásában. Pár sorozat meggyőzi egy ideig, hogy felesleges mozogni. Segítséget kérek, így már ketten tudjuk tűz alatt tartani. Szorgos és lehetőleg pontos lövéseink eredménye egy feltartott kéz és egy „TALÁLAT” szócska. Sajnos, társam szép fejtalálatot kapott így újra egyedül vagyok a tetőn. Hallom ahogy alattam levő emeleten tárgyalnak hogy látott-e valaki kéket esetleg merre lehetünk. Már készülnék egy esetleges tűzharcra mikor újra sípszó. Legjobb emlékeim szerint a letelt idő miatt.

Pihenés kint, életmentő sör a szakácsnak, majd az ominózus babgulyás elfogyasztása. A hangulat nagyon jó, mindenki közvetlen és tényleg amiben tud segít, ötleteket ad, minimális klikkesedés csapatonként. Csodalatos markerek, legtöbbjük ügyes barkácsolás keretében kapott válltámaszt, álcázást, szereléksínt, vagy épp hangtompító imitációt. Elfogyasztjuk az ebédet, utolsó játék következik, sejthető, hogy az egyre gyülekező felhők miatt páran elmennek, így 7v7 játékra leszünk beosztva. Lőszer vételezés, pakolászás. Újra védünk, semmi extra feladat, 15 perces koridő, visszaállós játék. Újra a tetőn. Csepereg az eső. Párásodik a maszk. Most már ketten próbálkoznak itt. Aktív tűzharc bontakozik ki. Toccsannak a sárga és neon-zöld lövedékek a falon. Társam kifogy így, elhagyja az épületet. Egyedül maradtam kb. 100 lőszerrel 2 piros ellen. Ideig-óráig sikerül kihúznom aztán bejelentem, hogy kifogytam, majd kisétálok az autókhoz. Maradék lőszert betárazom, vissza az épületbe, ezúttal hátulról. Még be se értem, de már ketten lövöldöznek rám. 10-20as sorozatok. Meggyőző. Viszonozom a tüzet, majd mikor indulnék el jön az az utálatos hang mikor ki fogy az ember a levegőből. Egész nap eszembe se jutott, hogy töltetni kéne… Marék lekvárnyi teljesítményemhez tökéletesen passzolt ez a momentum.

Kisétálunk a pályáról, ekkor már rendesen esik az eső. Sietve pakolászás, elköszönés, visszaadom a kölcsön csövet, majd kivisznek minket az állomásra (sajnos az Úr nevére aki kifuvarozott és kölcsönadta a csövet nem emlékszek pontosan, hülyeséget pedig nem akarok írni). Itt újabb elköszönés majd irány Miskolc. Ha jól számoltuk olyan 24-26 játékos volt jelen, valószínűleg a rossz-időtől való félelem is elbátortalanított néhány embert. Nagyon jól éreztük magunkat, aki kihagyta a legközelebbire mindenképpen jöjjön el.

Stuller ‘Stuci’ Dávid

Köszönöm Stucinak az olvasmányos élménybeszámolót és ismét megragadom az alkalmat, hogy mindenkit arra biztassak kövesse példáját! Mindenki véleményére, beszámolójára nyitottak és kíváncsiak vagyunk, mi játékosok, így ha kedvet és erőt érzel magadban ezek megosztására, ragadj klaviatúrát és küld el. A szervezőket, vagy akik ott voltak arra kérném, hogyha vannak felvételeik, a bejegyzést színesítendő, juttassák el hozzám! Előre is köszönöm!