„Revansolás” – Beszámoló a Blackball játékáról + Videó

2010. május 29-én végre a magam szemével láthattam a Blackball Paintball Team tapolcai játék-bázisát. És természetesen belekapcsolódhattam az ottani játékba is.

Először is a területről: a játékra fogható rész hatalmas. Tele épületekkel, hatalmas területekkel. Mindenféle játékstílust ki lehet próbálni. Aki a bozótban kúszna-mászna egész nap, az is megtalálja a lehetőségeket, aki pedig inkább épület-harcolna, az is megtalálja a számára leginkább alkalmas részeket. Egy dolgot sajnáltam csak, hogy a területen igazából nincsenek „hozzáadott” fedezékek, azaz egy-egy pályarész nagyobb, nyitottabb foltjait színesítő mesterséges fedezékek (raklap, vagy gumirakások). És sajnos nincs, egy szűkített területen kialakított, teljesen mesterséges speed pálya sem. Szóval a pályán van még mit dolgozni, csinálni.

A kiszolgáló épület viszont makulátlan. Étkező, öltöző, szociális helyiségek, közelben fedett parkoló, készülődési pont. Mindez tiszta és rendezett körülmények között. A játékmesterek segítőkészek, a felszerelés nagyon profi, kezdve a 4500 PSI-t is tudó kompresszortól, az igényes és látványos „taktikai stílusú” bérelhető markerekig.

És akkor most a játékról, a játéknapról. Kicsit megkésve, kilenc óra után érkeztünk a területere, ahol negyven-egynéhány festékharcos várta elszántan a nap eseményeit.

Mr. Blackball, azaz Nagy Zoltán bemutatta mindenkinek az Elnök urat, aki ugye revansot szándékozott venni a múlt hónapban őt ért „inzultusok” miatt. Ezután egy eligazítás következett, ahol is kiválasztották a két csapatkapitányt, Stom és Seez személyében. Az első bemelegítő játék a terület egy hátsó részén egy aszfaltút köré elhelyezett épületek között zajlott, itt a cél a terület közepén elhelyezett ládákban található „robbanóanyag” megsemmisítése volt.

Seez csapatát „erősítettem” és először a fenti kaputól támadtunk. Igazából azt sem tudtam merre az arra, így, hiába Seez Kapitány osztagelmélete, tulajdonképp csak úgy megindultam a vakvilágba. Mire rátaláltam, rátaláltunk az ellenfelekre, addigra már el is veszítettük a kört, mivel elérték a ládákat és sikeresen „robbantottak”.

A visszavágó is eléggé káoszosra sikerült, ugyan is Seez kapitány mellett voltunk még néhányan akik „mondtuk a magunkét”, így tulajdonképp eszetlen és szervezetlen támadásunk eleve kudarcra volt ítélve.

Kis pihenő és készletezés után, végre az Elnök úr is csatlakozott kompániánkhoz és azt a feladatot kaptuk, hogy védjük meg őt az alakulótéren tartott díszbeszéde közben és legalább negyed órát tartsunk ki, majd menekítsük ki az Elnök urat a területről.

Ez a feladat már kedvemre valóbb volt. A „rebellis erők” támadásakor még szorosan az Elnök úr közelében helyezkedtem el, de aztán, amikor tudatosodott bennem, hogy az ellenfeleink körkörös támadást próbálnak kivitelezni elindultam, a nyílt területen keresztül, a jobb oldalára az alakulótérnek, ahol egy dombocska mögött épp három, vagy négy diverzáns készült elvágni a kimenekítési útvonalunkat. Itt hosszas festékpárharcba keveredtem az egyik támadóval, privát párharcunknak a maszkjának csapódó festéklövedékem vetett véget. Ezután még két ellent küzdöttem le, majd ellenőriztem a területet. Addigra mellém érő csapattársam figyelmét felhívtam egy ellenfelünkre, akit meg is kísérelt „becserkészni” sajnos sikertelenül. Ezután én lepődtem meg a legjobban, amikor ez az ellenfelünk, egy jól sikerült „rikkantásom” hatására eltűnt egy távoli bozótban és onnan többé elő sem került. Mivel az idő lejárt elindult az életmentő karaván, és mondhatni játszi könnyedséggel érte el a kimenekítési pontot az Elnök úr!

Ismételt pihenő és készleteink kipótlása után Elnök urunk vakmerő húzásra szánta el magát. Ugyanis a következő játékban az Elnöki gazzal kívánt körbekocsikázni a területen, méghozzá úgy, hogy a „rebellis erők” által megszállt területen keresztül történjék az. Nekünk az a feladat jutott, hogy tegyük lehetővé az Elnöki akarat érvényesülését. Meg kell valljam, nem tudtuk! Az épületek közé még be sem ért kis konvojunk, amikor is már támadás alatt álltunk. Hiába próbáltunk meg mindent! Igaz, hogy eközben vívtam a nap legjobb festékpárbajait és húztam ki a legtöbb muníciómat, de Stom Kapitány által vezetett támadó erők olyan elszántsággal és vehemenciával támadták az elnöki kíséretet, hogy esélyünk sem volt. Mondjuk itt jött elő párszor az a zavaró dolog, hogy nem minősült a nap folyamán minden találat találatnak. Az első fordulóban még két test, vagy egy fejtalálatig játszottunk, de ez nemigazán vállt be. Ennél az attaknál már egy találat elég lett volna, csakhogy a marker találat továbbra sem volt érvényes. Így esett meg pl. hogy a táramon csattanó festék hatására hátat fordítottam a csatatérnek, és csak késve kaptam észbe, hogy még partiban vagyok. Meg ugye itt volt egy olyan is, hogy a tetőn lapuló kolléga, nem ismerte a festéklövedékek azon szokását, hogy a bokrokon nem jön át csak folyadék formájában. Így hiába lapultam meg egy bokorka mögött úgy lőtte azt mint állat és az ágak között átjövő fröccsenések teljesen „elvakítottak” szétkenődve a maszkomon. Így félvakon próbálgattam „szneppelgetni”, aminek mérgemben azzal vetettem véget, hogy a tető lövészt üvöltve tájékoztattam arról, hogy értelmetlen az amit csinál. Kilőni nem fog és ha nem látok semmit én bizony onnét ki nem jövök. Azért csak kijöttem. Stom-mal vívtam még egy „utcasarki” párbajt, majd a felhangzó dudaszó tudomásomra hozta az Elnök úr elrablását.

Ezután kaja következett, ami – esküszöm – életem legfinomabb „paintball pörköltjeinek” egyike volt. Pihenő és feltöltődés után épület harc következett. Itt mondjuk képzavarba kerültem, mivel azt hittem, hogy az elnököt már elrabolták Stom-ék, de kiderült, hogy még nem. Egy olyan épületbe kellett behúzódnunk és onnan kimenekítenünk az elnököt, aminek egy természetes és kettő „természetellenes” kijárata volt. Azaz, nekünk az emeletről kellett indulni, ahonnan is egy lépcső és két tetőlétra vezetett le. Itt már – sajnálom Elnök Úr – de leszartam a „kimenekítési feladatot”, és maradék festékem optimális elhasználására fókuszáltam. Mivel a lépcsőfordulón nem lehetett lejutni és létrán evickélni meg „lusta és öreg” vagyok, maradt a lövöldözés „eszetlen” módra. Először a lépcsőfordulóra, ezután az ablakokon kifelé, a lentiekre. Természetesen Sorm csapata itt már hozta amit kellett és vitték az elnököt.

A kör végén felszerelésem leraktam és kamerát ragadtam a kezembe. A rebellis erők szegény elnök urat egy épületbe cipelték, így a következő feladat Seez csapatának az elnök kiszabadítása volt. Mivel a védő erők egyenlőek voltak létszámban a támadó erőkkel és Seez kapitány nem igen szervezte meg a támadást (nem is volt mit), így a kiszabadítás kudarcba fulladt. Ezután egy „vad kergetőzés” következett, majdnem az egész laktanya területén, aminek a célja az elnök kiszabadítása volt. Az elején még pörgött a történet és úgy nézett ki Seezék összehozzák a dolgot, de aztán Stom kis csapata bevetette magát az ősrengetegbe. Na itt aztán már végképp szétszakadoztak a játékosok és egy hatalmas területen, kis csapatokban „festették egymást” és néhányan szegény Elnök urat is! De hiába. Az elhúzódó játék ellenére is a csapatok szétestek és nem sikerült a túszmentés.

Végső fináléra, a megcsappant játékosállomány (sokan kifogytak, kifáradtak) egy „oszlopcsarnokos” épületegyüttesnél került sor. Látszott már, hogy mindenki elfáradt a nagy rohangálásokban és az egész napos izzasztó harcmenetekben, ugyanis a finálé inkább hasonlított egy állóháborúra, mint túszmentési kísérletre. Hiába ösztönöztük a támadó „elnöki testőrséget” folyamatos kiabálással az intenzívebb akcióra, az sajnos ma elmaradt… Maradt a kifogyó muníció és a fáradt arcok tömkelege.

Ideje volt hát csomagolni. Én, mint mindenki, akivel beszélgetni tudtam a nap végén kiválóan érezte magát. Sikerült sok élményt és jó néhány lila foltot összegyűjtenie a játékosoknak. Mit is lehetne írni zárszóként?! Összegzésül, csak annyit, hogy sajnos itt is hiányoltam sok játékosnál a csőzsák használatát, amit továbbra sem győzök hangsúlyozni: Nem csak, hogy kötelező, de mindenki elemi érdeke, hogy a játéktéren kívül a markere csövén tartsa. Ettől eltekintve csak ajánlani tudom minden woodsballt kedvelő paintballosnak a helyet. Kiváló terep arra, hogy egy egész napos játékélményt biztosítson mindenkinek!

Blackball: Paint It Black (Revans) from Tacepao on Vimeo.