Miniscenario Cegléden, avagy Paintball határok nélkül!

2010. június 27-én reggel útra keltünk és elindultunk Csemőre, ahol a Fireball Paintball és az MK paintball, első közös scenario-ját szervezte meg.

A technika természetesen megint nagyot alakított, hiszen a GPS koordináták a pálya parkolójára mutattak, melyet a kedves navigáció hátulról akart megközelíteni, ami esélytelen volt. Két telefonhívás után sikerült a bevezető utat megtalálni, amely egy korábbi leágazásból nyílik.

Beérve a területre,-mintegy 5 perc autózás után- megérkeztünk a parkolóba, ahol már javában tartott a készülődés, sürgés-forgás, hiszen az óra már 9-et ütött.

Ekkor még csak körülbelül 10-15-en lehettünk, de még érkezett néhány autó, és így végül a létszám 29 fő lett.

Lassacskán mindenki felkészült a játékra, a chrono-ba is sikerült életet lehelni, megkaptuk a terület térképét, és elkezdődött a csapatosztás.

A sárgák színeit kaptuk meg, akik javából MK-s játékosok voltak.

Megtörtént az eligazítás, és elindultunk a pályára.

Bemelegítésként egy kis épületharcot vívtunk két felvonásban, támadó – védő formációban.

Nem tudom, hogy csak számomra volt furcsa, de kevésnek találtam az egy fő játékvezetőt a pályán, és ő is csak a távlatokban, „biztonságos helyen” tartózkodott.

Lehet, hogy a pályabírók hiánya, vagy az egyes játékosok „elszántsága/figyelmetlensége” okozta azt a néhány verbális összecsapást a játék vége felé, mely főként a kilövések utáni további lövésekből adódtak.

A bemelegítés után, kijelöltük a 8-es és 11-es épületet két bázispontnak, melyekben egy-egy zászló foglalt helyet, amit meg kellett védeni, illetve a másik csapattól megszerezni. A győzelem akkor születhetett meg, amikor mindkét zászló egy bázison belül volt.

Egy ideig jól tartottuk a bázis védelmét, majd egy figyelmetlenség miatt, rendesen elintéztek az épületben, és szomorúan mentünk a pihenőbe, ahol a kiérés után azonnal állhattunk vissza.

Visszaérve egy kis öröm ért az ürömben, hiszen egyik lelkes csapattársunk hozta az ellenfél zászlaját, amit félsikerként el tudtunk könyvelni, viszont a hatalmas területen nem tudtuk, hogy merre járhat a mi zászlónk. Egy erősített védelemmel ismét a bázisunkat védtük, amit egy ideig tartani is tudtunk, de egy nagy csapás következtében már nem bírtuk tovább védeni. A zászlót visszaszerezték, és elvesztettük a játékot.

Már lassan délután egy óra volt, amikor megérkezett az ebéd. A babgulyás istenien sikerült, ezúton is köszönet a szakácsnak! Rengeteg bab, csipetke, és virsli jutott az üstbe, egyszóval FANTASZTIKUS volt.

Az ebéd elfogyasztása után felmentünk a frissen kialakított speed pályára, melyen „jókora hegyekben” állt a feleslegessé vált autó- és traktorgumi.

Még hogy nem lehet felhasználni semmire, meg veszélyes hulladék…..

A két csapat a domb két oldalán várta, hogy kezdődjön a játék. Jobb híján, mivel kicsit átvettem a kamerázást, és a játékvezető is beállt játszani, személyemet illette meg a megtiszteltetés, hogy indíthattam a játékot, hiszen közel s távol én voltam az egyetlen, aki középen, megkülönböztetve, szép sárga mellényben állt. Mivel a pálya nem volt konkrétan meghatározva, gondoltam a szélső gumik által rajzolt vonal a pálya széle. Hát akkor „JÁTÉK”! Felkiáltottam, és a két oldal elindult teljes erővel a dombnak, azzal a tudattal, hogy valószínűleg a másik oldal is ugyanezen az elven támad. A küzdelem három perc alatt be is fejeződött, s felkészültek a visszavágásra, természetesen térfélcserével.

Ismételten elhangzott a „JÁTÉK” felkiáltás, és újfent megkezdődött az összecsapás.

Hát vagy Én tévedtem, vagy mások gondolták, hogy még az „oldalvonalon” túl is játéktér van, de valahogy úgy jött ki a lépés, hogy mögém is került pár játékos, és szó szerint élő fedezéknek próbáltak használni, ami önmagában sem tetszett, de kamerával a kezemben végképp. Hát inkább odébbálltam.

A küzdelem lezajlott, és újfent egy kis pihenőidő következett, miközben lehetett tölteni és egy kicsit regenerálódni.

Végül, levezetésképpen, a szervezők által legnehezebbnek mondott 12-es épületet jelölték ki támadni – védeni.

A végjáték döntetlennel ért véget!

Hát mit ne mondjak, nem egyszerű az operatőrök élete sem, ha több pontról kell filmezni. Mint pók a falon rohangásztam, hogy minél több szögből próbáljam meg megörökíteni a játékot.

Mivel már körülbelül délután négy óra volt, mindenki úgy gondolta, hogy itt az ideje takarítani és csomagolni.

Így végül mi is megfáradtan összecsomagoltunk, elköszöntünk és elindultunk haza.

Reméljük, hogy Jánosék mihamarabb, újabb scenario-val lepjenek meg minket, esetleg a többszintes épületek között!

Üdv,

HeCsa