Egy igazán érdekes és tanulságos videót szeretnénk most elétek tárni! Egy interjút, egy beszélgetést a mai magyar paintball talán legérdekesebb alakjával, Zemen Viktoral a Budapest Bullets csapatkapitányával. Tovább »
Egy igazán érdekes és tanulságos videót szeretnénk most elétek tárni! Egy interjút, egy beszélgetést a mai magyar paintball talán legérdekesebb alakjával, Zemen Viktoral a Budapest Bullets csapatkapitányával. Tovább »
Igaz hosszú “vajúdás” után, de végre itt van! (Ilyen az ha meló mellett csinál az ember valamit.) Vágatlanul, minden amit csak felvettünk. Érdemes a megszólalókra is figyelni, mivel mindenki aki tesztelt, őszintén nyilatkozott a videón. Kérdezni sem kellett, mondta a magáét! Ha jól figyeltek, meglepő dolgokra is fény derül! Tovább »
Végre elkészültek a videók a II. Partizánharcon és a Minimal Scenarion készült felvételekből! Sajnos, mivel játék közben filmezni, vagy filmezés közben játszani még nem sikerült, így mindkét helyszínen a játékok közötti szünetekben tudtam csak kamerázni. Remélem senkinek nem veszi el ez a tény a kedvét a megnézésüktől, főleg, mivel sok olyan jelenet-pillanat bennmaradt a videókban, ami eredetileg nem biztos, hogy a koncepció részét képezte. Ezek inkább, amolyan hangulattükröző videók! Jó “mozizást” mindenkinek!
És egy + videó a Patriots-tól:
Borg közzétette a legújabb videóját a SWAT VII. Scenariójáról. A horvát paintballer és youtube arc, a videói alapján nagyon jól érezte magát kicsiny hazánkban és a rendezvényen. Tovább »
Múlt szombaton, azaz 2009.0912.-én, az MLP 4. fordulójával egy napon zajlott Pápán a VII. SWAT Nemzetközi Scenario. Tovább »
A múlt hétvégi GT remek alapozó volt arra, hogy már ne „teljesen hülyén” érkezzek a Magyar Paintball Liga első évadának 4. fordulójára. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy megérkezésemkor nem totyorogtam kicsit idegenül a helyszínen. Totyorgásom levezetendő az ismerős arcok társaságát kerestem, hogy oldódjék az. Nemigen akart múlni… Az első perctől kezdve érezni lehetett, hogy ez más mint az eddigi „bozótharcos” magyar rendezvény, amin voltam. Hiába az onnan is ismerős arcok, hiába a rendezők kedves, baráti fogadtatása, én bizony nem kicsit éreztem, hogy kilógok a társulatból. Nem voltam szilárd tekintetű, mindenre elszánt, összpontosító és felszerelését ellenőrző, összerakó versenyző. Nem voltam határozott magabiztosságot mutató bíró. És természetesen szervező sem voltam, aki a csapatok körül tevékenykedett rendületlenül. Egy paintballos blogger voltam, ismeretlen terepen.
És ha az ember ismeretlen terepre téved két dolgot tehet, vagy elmenekül, vagy alkalmazkodik. Én ez utóbbit választottam és átöltözésem után, ott álltam (használtan szerzett) paintball gatyámban, kukás-mellényben és kamerával a kezemben, a lehető legolcsóbb maszkkal a fejemen, hogy megörökítsem az eseményt. Bevallom, elég röhejesen éreztem magam… fél óráig.
Ekkor ugyanis a bírók (Eastern Block csapata + Laca Levi) elkezdték a csapatkapitányi megbeszélést, amit bizony rögzítendő momentumnak gondoltam. Tóth Ákos a bírók szószólója (nem főbíró), ugyanis olyan részletesen és képszerűen magyarázta el a szabályokat, hogy azt még én is, a kamera mögül pislogva, értettem és magamévá tettem.
A csapatkapitányi után már kezdődtek is a Div1-es mérkőzések. Div1-ben azok a csapatok indultak idén, akik már rendelkeztek némi versenytapasztalattal, tehát itt voltak az „erősebb” csapatok. Erre a fordulóra tíz csapat nevezett, amelyből sajnos egy, a Praetorians csapata nem érkezett meg, mivel balesetet/defektet szenvedtek az autójukkal. A jelenlévő csapatokon viszont látszott az elszántság és a határozottság. Mivel engedélyt kaptam arra, hogy a hálón belül, a pálya széléről készíthessek felvételeket, így sikerült nem egyszer igazán testközeli és golyózáporos szituációkba keverednem és rögzítenem azt.
Miután a csapatok lejátszottak közel negyven mérkőzést, következett az egy az egy elleni küzdelem. Itt tíz játékos indult el, akik egy sorsolás után kerültek párba, és küzdöttek a bennmaradásért, no meg a nyereményért a tízezer forintért. Jó iramú küzdelmekben ki szerencsés, ki szerencsétlen szituációkba keveredett. Volt párharc ami több percig eltartott, de volt pontszerzés tíz másodperc alatt is. Pontszerzés: két nyert pontig (találatig) tartott egy-egy küzdelem.
Miután befejeződtek az egyéni küzdelmek, következett a Div1. díjátadója. Ezen, mivel az évad utolsó fordulójára került sor, nem csak fordulós helyezetteket díjaztak, hanem a Div1 összesített eredményeit is ismertették. A fordulót a REC Paintball csapata nyerte az ezüstérmet szerző Syntax Error II. és a bronzéremig jutó Bounty Hunters csapata előtt. Mindhárom csapat egy-egy kupával és érmekkel gazdagodott. Ezután következett az évad eredményeinek ismertetése. Tizenöt csapat indult összesen az évadban- A győztes pedig a Budapest Blast csapata lett, jutalma pedig egy akkora kupa volt, amekkorát nem mostanában láttam! Az évadban dobogós lett még az Everpaint (2. helyezés) és a Guerillaz (3. helyezés). Ezúton is gratulálok a győztes csapatoknak ezért a kiváló eredményért.
Az eredményhirdetés után következtek a Div2-es csapatok, akik egy gyors csapatkapitányi eligazítás után meg is kezdték küzdelmeiket. Kis fáziskéséssel ugyan, de ismételten a hálón belül filmeztem az eseményeket. Természetesen egy-két csapatnál látni lehetett a különbséget a Div1-es csapatokhoz képest, de voltak olyan csapatok, akik szívbaj nélkül megállnák helyüket a magasabb osztályban is. Volt olyan csapat, amelyik szinte szárnyalt és volt olyan csapat, akinek ez a nap nem tartogatott szerencsét. A játék ugyan hullámzó volt, de mégis színvonalas, amit a fel fel hangzó éljenzések és tapsok is jeleztek. Itt is egy csapat hiányzott a mezőnyből, okát sajnos nem tudom, így azokat a mérkőzéseket, amikben érintettek lettek volna, a rendezőség törölte. Így is közel negyven mérkőzést láthattak az érdeklődők. Meg kell jegyezzem, hogy a Div1-es csapatok játéka alatt a nap olyan hevesen sütött, hogy majd lefordultam a székemről. Ugyanis kamerám tárkapacitása sajnos véges volt, és tíz percet hagytam rajta, hogy az eredményhirdetést rögzíteni tudjam.
A mérkőzések után az egy egy elleni mérkőzések következtek, amire tizenhatan neveztek. Elmondható, hogy egyik játékosnak sem volt oka a szégyenkezésre, hiszen mindegyikük odatette magát a küzdelmekben.
Ezután következett az eredményhirdetés, ami egy kicsit (számomra) meglepő volt, ugyanis pár csapat nem várta meg azt. Mentségükre legyen, hogy volt aki Erdélyből, több mint 300 km-ről érkezett, hogy játszhasson. A forduló eredményei előrevetítették az évad végeredményét is, már ami a dobogós helyezetteket illeti. Ugyanis akik a fordulóban a dobogóra kerültek, azok nyerték az évadot is. Ezek a csapatok pedig: Harmadik helyezett az SKT csapata lett. Második a két hölgy versenyzővel felálló Morphina csapata. És az abszolút befutó a Hannibal Team I. lett, akik így két serleggel is gazdagodtak ezen a fordulón.
Információim szerint a két első helyezett feljutott a Div1-be, ahonnan a két utolsó pedig kiesett. Persze ezt nem nagyon látom tisztán, hiszen volt olyan csapat (mindkét divízióban) amelyik csak egy-két fordulón vett részt. De gondolom majd a szervezők ezt kitalálják, hogy hogy is legyen.
Egy szónak is száz a vége! Igazán színvonalas és látványos rendezvény, igazi verseny volt a Magyar Paintball Liga 4. fordulója! Az embernek kedve lenne benevezni a következő évadra, csak egy csapat kéne hozzá! Buzdítok is tehát mindenkit, aki az airball/speedball irányzat iránt érdeklődik, hogy tapasztalat szerzésnek és rutingyűjtésnek kiváló lehetőség az MPL, nevezzen bátran!
Gratulálok a szervezőknek, a bíróknak és a résztvevő csapatoknak. Úgy érzem, hogy mindegyikük kiválóan teljesített a maga szerepkörében! Csak így tovább srácok és lányok!
Videók:
Hol is kezdjem… hol is kezdhetném! Még, így két nap elteltével is képek kavarognak a fejemben és összerándul a gyomrom. Imádok paintballozni, de ilyen élményben még sohasem volt részem! Most először tekintettem meg egy Airball versenyt élőben a helyszínen. Minden köntörfalazás nélkül kijelenthetem, hogy meghatározó élmény, mondhatni fordulópont volt ez a két nap a paintballos-életemben.
A kiváló hangulat, a nagyszerű „csaták”, a magyar csapatokért való szurkolás, a nemzetközi mezőny, és egy teljesen új világ megismerése, a sok évi bozótharc után, olyan elemi erővel ragadott magával, hogy most már tudom. Nem távozhatok úgy ebből a világból, hogy legalább egyszer meg ne ismerjem a hálón belül, torkomban dobogó szívvel, megfeszült idegekkel várakozást a startjelre! Aki még nem volt ilyen rendezvényen és szereti a paintballt, annak pedig kötelező ellátogatni egyre. Garantálom, hogy az élmény ugyanúgy magával fogja ragadni, mint engem…
De ne rólam szóljon ez a bejegyzés, hanem a rendezvényről! A Grand Tour-ról! A csapatokról! A Budapest Bullets-ről, az Eastern Block-ról, a Praetorians-ról, a Budapest Blast-ról és az amatőr kategóriában a döntőig jutó Syntax Error-ról! És természetesen az összes többi, nemzetközi csapatról. Előrebocsájtom, aki száraz tényekről, eredményekről, nyertes és vesztes meccsek elemezéséről szeretne olvasni, az itt fejezze be az olvasást. Nem lexikonnak, jegyzőkönyvvezetőnek, statisztikusnak látogattam el a rendezvényre, hanem nézőnek, rajongónak, szurkolónak. Nem kívánom elemezni a meccseket. Ezt tegyék meg a csapatok, az edzők, vagy azok akik ebben örömüket lelik. Szeretnék inkább élményeket, érzéseket átadni azoknak akik elolvassák ezt az irományt.
Kezdeném azzal, hogy a megérkezéskor a parkolásnak nevezett kínlódás, az amúgy sem nyugodt lelkiállapotomat teljesen taccsra tette. Hiába indultam el otthonról hajnalban és szedtem össze útitársaimat – Matúz tesókat és MZ-t – kora reggel, sajnos nem sikerült a rendezvény kezdésére odaérkezni. Ez nem csak a parkolást nehezítette meg, de sajnos három magyar érdekeltségű mérkőzésről is sikerült lemaradnunk. Sem a Bullets, sem a Syintax, sem a Praetorians első mérkőzését nem sikerül megtekintenünk. Kiérkezésünkkor egy Moszkvai és egy Varsói csapat mérkőzött egymással a PRO pályán és a mellette elhelyezkedő másikon szintén két külföldi csapat csatázott. A PRO pálya mellett nézelődtünk, szoktuk a mindannyiunk számára ismeretlen élményt. A bírók „hada” között cikázó, fedezékekbe ugró, kúszó, vetődő „harcosok” látványa, a marketek szinte folyamatos dübörgése olyan elementáris erővel tette rabjává minden érzékszervemet, hogy az első pillanattól kezdve szinte együtt éltem, együtt lüktetett a pulzusom a „csaták” iramával. Olyannyira belemerültem ebbe az élménybe, hogy szinte alig tudtam értelmesen társalogni útitársaimmal és a pályák szélén örömmel üdvözölt régi és új ismerősökkel. Természetesen volt bennem egy bizonyos mértékű feszültség és bizonytalanság az ismeretlen élmény miatt, de ez hála az istennek az idő előrehaladtával folyamatosan oldódott.
Az első magyar érdekeltségű mérkőzés, amit nézhettünk, a Blast vs. BugZ volt, amiről majdnem sikerült lemaradnunk. Személy szerint arra, hogy a Blast következik, csak abból eszméltem rá, hogy Joe zöld JT mezét véltem felfedezni az egyik csapat tagjai között, amit az elhíresült mikulásos képen ismerhettem meg (Mikulás csőkihúzóval „uszítja” Joe-t). Ekkor még nem volt a kezemben, a később még igen hasznosnak bizonyult „menetrend” ami a sorsolást, az egymást követő mérkőzéseket tartalmazta. Sajnos ezt a mérkőzést a Blast elveszítette. Ezek után sorban jöttek a selejtezők, csoport mérkőzések. Itt megmutatkozott amatőrségünk, mivel folyamatosan próbáltunk a z időközben birtokunkba került menetrend szerint ingázni a két pálya között. De ugye az idők nem voltak kőbe vésve, ha egy csata hamarabb véget ért, kis pihenő után már jött is a következő mérkőzés. Az első nap így „tanulónap” volt. Tanultuk a játékot, a karjelzéseket, a bekiabálásokat, szoktuk a ritmust és alapvetően rohangásztunk a két pálya között meccsről-meccsre. Személy szerint nekem az összes csapat tetszett, még azok is akik esetleg gyengébben teljesítettek, vagy amelyiknek a játékosai bakiztak. Igen, ilyen is akadt szép számmal és meglepő mód nem csak az amatőr csapatoknál, hanem a Masters és Pro kategóriában is láttam ilyet. Például volt olyan játékos, aki olyan ügyesen csapódott a fedezék mögött a talajhoz, hogy a tár leesett a markeréről. Először igen furcsán akarta megoldani ezt a problémát, ugyanis egy tube-ból kezdte el beöntögetni a markerbe a lőszert. Pár esetlen kísérlet után, aztán rájött, hogy ez így nem lesz jó, így kinyúlt a fedezék mögül a tárért, amely a tűzvonalban landolt, és sikeresen megkaparintotta azt. Óráknak tűnő másodpercek alatt sikerült megreparálnia felszerelését és folytatnia a játékot. Ez a jelenet például nagyon mulatságos volt. Láttam olyan játékost is, aki a földbe szúrta a marker csövét landoláskor és az első lövések eredménye némi festékkel keveredett rögdarab volt. Aztán olyat, aki olyan szinten belebújt a fedezékbe, ami mögött lapult, hogy szinte egyé vált vele, és félig a fődről is felemelte. Második nap pedig volt szerencsém látni egy igazi karambolt. Egy bunkerezésre felrohanó játékos frontálisan ütközött a fedezék mögül előlépő ellenfelével, minek eredményeképp a földre kerültek mindketten. Szerencsére egyikőjüknek sem lett semmi baja.
Természetesen voltak csodálatos, igazi látványos megmozdulások. Klasszikus bunkerezések, lerohanások, kígyós oldali felkúszások. Ezek a jelenetek mindenkinek felpezsdítették a vérét. Voltak aztán hősies végjátékok, amikor is az utolsó ember sarokba szorítva küzdött, néha három-négy ellenféllel szemben is. Mind a két napon születtek igazi hősök, csapatok hoztak vissza a sírból, vesztesnek hitt mérkőzéseket, emberek álltak fel a padlóról olyan szituációkban, amikor már mindenki azt mondta, hogy innen nem lehet felállni. Igazi, sportszerű sportmérkőzések voltak ezek a javából. Igazi sportesemény hangulatban.
Akadtak furcsa bírói ítéletek, meglepő döntések. Sajnos ezek sokszor a magyar csapatokat is sújtották. És persze lehetne ilyenkor mondani, hogy ez igazságtalan és meccsek mentek el ilyen döntéseken, de nem szeretném, ha azt gondolná bárki is, hogy a bírók hozzá nem értők lettek volna. Levezényeltek a két nap alatt hatvanhat mérkőzést és jó pár egy az egy elleni küzdelmet, de még sem fáradtak el, vagy legalábbis nem mutatták. Irgalmatlan munkát végeztek, amiért kijár nekik a tisztelet.
És ez a tisztelet kijár természetesen minden csapatnak, akár nyert, akár vesztett, továbbjutott, vagy épp kiesett. Mindannyiukon látszott, hogy sok év munkája, fáradhatatlan edzések és küzdelmes csaták szereplői ők. És teszik mindezt nem milliókért, hanem tisztán a sport iránti szeretetből és elkötelezettségből. Ez a lelkesedés, a játék irama és látványvilága olyan szinten átragadt ránk, hogy útitársaim és a két nap alatt a pálya szélére kilátogató ismerőseink közül nem egy fontolgatja azóta is, hogy nem csak a „sima” paintballt, hanem ezt az egyáltalán nem könnyű és mégis csodaszép ágát is ki fogja próbálni. MZ, aki épp az Alba Paintball Egyesület megalapításán fáradozik, kijelentette, hogy a cél az Airball szakosztálynak a helyszínen található pályák közül az, amelyiken az Amatőr csapatok játszanak. Erre két évet szán. Talán merész vállalás, talán nem. Én csak sok sikert kívánhatok hozzá. És titkon remélem, hogy egyszer én is fűbe haraphatok majd egy ilyen rendezvényen!
A második napon kitartásunk meghozta eredményét, hiszen láthattunk magyar győzelmeket, döntőig menetelést, és olyan magyar csapatot is megtapsolhattunk, akik ekkor, ott a pályán kovácsolódtak össze, váltak igazán egy csapattá. Ismételten kiemelném a Syntax Error csapatát, akik hősies küzdelemben, nem könnyű ellenfeleiken kerekedve felül egészen a döntőig meneteltek és szerezték meg a második helyet, az amatőr kategóriában. Innen is küldöm gratulációimat a srácoknak, ehhez a csodálatos eredményhez. Szép volt fiúk!
A döntők után szinte csalódottan kellett az autónkba beszállnunk és távoznunk a helyszínről. Ezt a fergeteget akár minden nap néznénk. Ezt az élményt, akár minden nap átélnénk. A paintball ezen ágát látni így, ilyen körülmények között igazi varázslat volt! Köszönöm a magyar csapatoknak, hogy szurkolhattam nekik és megmutatták, hogy ebben a nem könnyű országban is vannak olyanok, akik átlépve a nehézségeken, képesek arra, hogy megmutassák, mi is tudunk úgy játszani, mint a jobb körülmények között készülő, edző csapatok.
És így a végére, egy kis szolgálati közlemény. Tudom sokan várják a pályán segítőim által készített videókat és fotókat. Mindenkinek a türelmét kérném. Igaz, hogy van több mint 4GB videofelvételünk és egy kazal képünk a rendezvényről, de ezek feldolgozása és prezentálásra alkalmassá tétele sajnos így munka mellet több napot vesz igénybe. De ígérem, ígérjük, hogy a lehető leghamarabb közzétesszük azokat itt az oldalon!
Eredmények:
PRO:
1.SK MOSCOW KIDS (RUSSIA)
2.FRANKFURT SYNDICATE (GERMANY)
3.BULLETS (HUNGARY)
4.RL-ART CHAOS (RUSSIA)
MASTERS
1. Kosmos (Russia)
2. Carpathian Bears (Ukraine)
3. Ukrainian Lions (Ukraine)
4. DTSL (Russia)
AMATEURS
1. Rats (Czech Republic)
2. Syntax Error (Hungary)
3. Aliens (Poland)
4. Salamandra (Poland)
[nggallery id=8]
Frissítve 2009. 09. 10.
Nah, az első videóval megvagyok. Sorra jön majd a többi is!
2009 csodálatos őszén néhány lüke vidéki fickó fellátogatott Budapestre, hogy megtekintse az év legnagyobb hazai Airball versenyét a Grand Tour-t. Íme az első videó, amit publikálásra alkalmasnak találtam. Az Eastern Block csapata játszik, az első napon egy nagyon szépet. A “szakértő” kommentálásért előre is elnézést a csapattól!
A Zselic Paintball elkészítette a II. Partizánharc beharangozó videóját! A ráhangoló filmecske egész jól sikerült, s immár itt is megtekinthető! Tovább »
Dumálunk